Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Nagy Antal: A báró Malonyay család levéltára / 45–54. o.

A BÁRÓ MALONYAY-CSALÁD LEVÉLTÁRA 53 d) Series sententiarum in excelsa curia regia latarum. 1803—1825. Hiányos. 18 füzet. Hozzátartozó iratoke) Collect! o informátionum forensium. A—Z. 4 fasc. f) Documenta causarum diversarum. (Decisiones curiales.) 21 fasc. Ezen iratok a két Malonyay János hagyatékából, kik a királyi és hétszemélyes táblánál viselték a legmagasabb tisztségeket, kerültek a levéltárba. A Malonyay-levéltár a politikai tartalmú és államiratok csoportjának általános történeti értékén kívül, igen fontos helytörténeti szetmpontból is. Azoknak a birtokoknak nagy része, melyek ebben a levéltárban szerepelnek, előbb a gróf Forgách-család) tulajdonát képezték, úgyhogy a Forgách-család levéltárában található közép- és újkori adatokat jól kiegészítik a Malonyay-levéltár későbbi adatai. Bizonyos mértékben elmondhatjuk ezt a Ghyczy-család levéltárával kapcsolatban is. A Malonyay-levéltár azonban nemcsak a fenti családi levéltárak adatainak kiegészítéséhez járul hozzá, hanem Bars és Nyitra vármegyék történetéhez is értékes ós bő anyagot szolgáltát. A Malonyay-család levéltára vétel folytán egy antiquariustól a legszétszórtabb és igen hiányois állapotban került a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárába. Hogy az antiquarius honnan szerezte, azt discretiója miatt nem sikerült megtudni, pedig a forrás végső pontját megtalálva, talán sikerült volna megmenteni a szétszóródástól úgy a hiányzó fasciculusokat, mint a meglévő csoportokból a hiányzó egyes darabokat. A felsorolt nagyobb hiányokon és egyes darabokon kívül hiányzanak a díszes kiállítású, bársonyba kötött, függő pecséttel ellátott bárói, grófi ós Koller Ferenc, valamint a két Malonyay János különféle kinevezési ós kitüntetési diplomái is, amelyek a levéltár családi részében lévő, a idliplomák tartalmát és külső alakját részletesen leíró utaló cédulák szerint egy „K" jelzetű külön szekrényben voltak egybegyűjtve. A gazdasági számadásokat kivéve, az összes darabok ki voltak szedve helyükről, úgyhogy egyetlen fasciculus felirata sem egyezett meg belső tartalmával. Főleg az államiratok, melyek szintén a mai csoportok szerinti rendezésben feküdtek, voltak összeforgatva. Ezekből az élelmes antiquarius kiválogatta a legbecsesebbeket, főleg a Mária Terézia, néhol egész oldalas sajátkezű írásával ellátott legfelsőbb