Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Nagy Antal: A báró Malonyay család levéltára / 45–54. o.

A BÁRÓ MALONYAY-CSALÁD LEVÉLTÁRA 47 része: A levéltárak, a Kollert kivéve, addig is lajstromozva voltak. A Vajay- és Malonyay-levéltárat még a XVIII. században egy Szabó nevű ügyvéd lajstromozta, minden rendszer nélkül sorszámmal látva el az egyes iratokat (MalonyayVajay-elenchus 1740. szám). A Paluska-levéltárat betűvel ellátott faseiculus és azon belül sorszám szerint 1780 körül rendezték (Paluska-elenchus 3558. szám). Levéltárára főleg báró Vajay László fordított nagy gondot, aki a feldolgozást nagyban megkönnyítette azzal, hogy levéltára legtöbb darabjára hátul ráírta a regesztát. Jordánszky János a rendezés alkalmával a régebbi iratokra, főleg a magyarnyelvűekre nagy gondot fordított, külön palliumba tette azokat, a palliumra gondosan, betűhíven rámásolta az irat szövegét, utána pedig a szövegnek a feldolgozás korabeli olvasását. A levelezéseket nem sorszámozta mindenütt külön, hanem főleg a gróf Koller Ferenc levelezéséből az egy-egy személytől érkezett összes leveleket egy szám alá tette és azon belül betűkkel látta el az egyes leveleket. Az iratok nagy száma mellett megtörtónt, hogy egy-egy irat később került elő, akkor úgy jár el a regisztrátor, hogy azt betűjelzéssel a neki megfelelő szám után beiktatja; ugyanígy jár el több helyen, egy szám alatt betűjelzéssel több különböző iratot helyezve el, hogy az új csoport kerekszámmal kezdődjék. A levéltárhoz szóló összes segédeszközök, sajnos, nem kerültek be a levéltárral együtt. A nagy betűrendes elenchus, mely inkább indexnek nevezhető, teljes; időrend szerint haladó részletesebb elenchus csak a Vajay-levéltárat tartalmazó részhez van. A politikai és államiratok csoportjáhojz nincs semmiféle segédeszköz, azonban valószínű, hogy nem is készült. Jordánszky a feldolgozás munkáját nem fejezte be, mert találhatók elenchustöredékek, melyek a levéltár birtok szerint való feldolgozásának tervére mutatnak. Egy birtok szerinti és egy időrend szerint haladó elenchus a mai indexszel együtt kétségtelenül több szempont szerint tették volna áttekinthetővé a levéltárat. Azonban a levéltár így is, az egyes csoportok ismerete mellett, melyen belül legtöbb helyen pontos az időrend, ha nem is áttekinthető, de legalább használható állapotban van. A Malonyay-levóltár rendezésénél, a régi múzeumi rendszertől eltekintve, mely vaskövetkezetességgel az időrendi felállítást vitte keresztül, másként rendezett ós segédkönyvekkel rendelkező levéltáraknál is és amely alól az Össze-