Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Pleidell Ambrus–Herzog József: Reformtörekvések az iratkezelés terén / 31–44. o.

REFORMTÖREKVÉSEK AZ IRATKEZELÉS TERÉN 35 nemcsak nem ajánlatos, hanem meg sem valósítható. A levél­tárnok sisyphusi munkára vállalkozna, ha a kezelésében levő levéltárhoz a tudomány igényeinek megfelelő szakmutatót akarna készíteni, mert pontos mutató csak úgy volna el­készíthető, ha a levéltárnok a kezelésében levő iratokat darabról-darabra venné és felcédulázná. Annak a levéltárnok­nak, aki erre a munkára becsületesen merne vállalkozni, a történelem, nyelvészet és az összes rokontudományok min­den apró részletében otthonos, minden apró problémáját felismerő, rendkívül széles látókörű tudósnak kellene lennie. Ha mármost alapul vesszük az Országos Levéltár 1848 előtti helytartótanácsi levéltárának iratanyagát, amely kerekszám­ban 18.500 iratcsomót és a segédkönyvekkel együtt 7300 kötetet képez és amely az Országos (Levéltár egész irat­anyagának mintegy egyhatod része lehet, talán nem túlo­zunk, ha azt hisszük, hogy úgyszólván az összes magyar historikusokat munkába kellene állítani, hogy mondjuk: fél­század alatt csupán csak ez az anyag a tudomány mai állá­sának és igényeinek megfelelő cédulakatalógusra felvehető legyen és kérdés, hogy amikor a munka elkészült, nem kell-e újra kezdeni. Valószínű, hogy ez a szakkatalógus félszázadi múlva, mire elkészül, már elavult lesz, mint ahogy ma el­avultnak tartják egyesek a régi mutatókat, hiszen ma nem tudhatom, milyenek lesznek ötven óv múlva a történettudo­mány igényei, milyen kérdések fogják érdekelni, — „a tudo­mányos igények állandóan! változnak", mondja maga Gár­donyi, — mint ahogy nem tudhatom, hogy 50 év múlva hogyan fognak gondolkozni az emberek s milyen problémák­kal fognak foglakozni. Megfordítva viszont, a jövő histori­kusa ismerni fogja a mai kor gondolkozását és ahoz fog igazodni, mert ha nem, nem lesz történetíró. 6 Ez utóbb említett okok miatt nem tartjuk megvalósít­hatónak azt sem, hogy a most élő regesztratúrák a mai tudo­mányos rendszer alapján felépített irattári rendszerre és ennek megfelelően tudományos katalogizálásra térjenek át. A mai tudományos rendszeren alapuló szakkatalógus nagyon jó, sőt nélkülözhetetlen lehet a könyvtár számára, levéltárakban, illetve irattárakban azonban nem alkalmaz­ható. Mint ahogy a levéltár, illetve irattár és a könyvtár egymástól különbözik és a bennük őrzött anyag határvonalát 8 Az ilyen szakmutató elkészítésének lehetetlenségét már idézett cik­kében Bittner in hangoztatta. Archiv. Zeitschrift, III. Folge, 2. Bd. (1925.), 185. 1. 3. jegyzet. 3*

Next

/
Oldalképek
Tartalom