Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 3–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Kumorovitz Bernát Lajos: A leleszi konvent pecsételési és oklevéltaxa-lajstromai / 312–325. o.

314 KISEBB KÖZLEMÉNYEK három szó nem vehető ki, de szövege szerint ez a megpecsételt és kiadott oklevelekről s ezek illetékeiről vezetett lajstrom. Az egész jegyzék nem egy kézből eredő (3-féle), de stílusa egy emberre vall, s így feltehető, hogy ismeretlen vezetője másokkal íratja be az egyes tételeket. Maguk a bejegyzések két évről származnak s chronologikus sorrendben következnek egymás után, még pedig az első 5*4 oldalon át 1355. XII. 13-ától megszakítás nélkül a következő év III. 6-áig; ott azután III. 6-áról IV. 9-ére ugrik s tart IV. 16-áig; majd visszamegy III. 19-ére s onnan tovább folytatódik III. 25-éig. 6. oldalának fele olvashatatlan, Ez ugrásos részek azonban ugyanazon esztendőből valók, s így a kormeghatározásban a chronologikus sorrend folytonosnak vehető, összesen 97 napra terjed ki és 117 megpecsételést sorol fel. Keletkezésének idejét az 1355—56. évekre tehetjük. Címsorában megvolt ugyan az évszám, ma azonban annyira kopott, hogy csak az utolsó számát látjuk határozottan és ez: „quinto". Ebből bizonyos, hogy olyan évben készült, melynek utolsó számjegye 5 (s a következőé 6). De ha megfigyeljük a lajstrom állandó és változó ünnepeinek hetinapjait és ezek havi dátumait, akkor azt találjuk, hogy ezek az egész középkoron át csak három 5-ös ós két 6-os végződésű évre találnak, még pedig az 1075., 1265., 1355. és az 1166., valamint az 1356. évekre. Azonban ezekből is csak 1355 és 1356 lehet a két keresett évszám, mert csak ezek követik egymást közvetlenül, de meg a lajstrom anyaga és a felsorolt taxák számításmódja sem felel meg a további időnek. Egészen bizonyossá teszi az 1355—56-ból való eredetet az a körülmény is, hogy a registrumban felsorolt oklevelek közül hármat ismerünk s dátumaik és adataik teljesen megfelelnek a registrumban bejegyzett adatoknak. Az első 1356. I. 25-én kelt s benne Anarcsi László Eöszöd! nevű birtokát Váradi Lászlónak elzálogosítja.

0 A második II. 1-én kelt, s ebben Nagyanarcsi László Eöszöd elzálogosítása ellen tiltakozik.

6 A harmadik pedig egy II. 14-én kiadott relatio.

7 Más bizonyítékaink is volnának, de ezek felsorolása az elmondottak után feleslegesnek látszik. összefüzés két helyén kívül és belül 2—2, körülbelül 2X4 cm nagyságú pergamen védőlapoeskát alkalmaztak. 5 Ziehy-család okmánytára, III. 21. 1. 8. sz. 6 TJ. o. III. 22. 1. 9. sz. 7 Magyar Nemzeti Múzeum: Kállay-család lt. 1112. sz.