Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Mályusz Elemér: A szlavóniai és horvátországi középkori pálos kolostorok oklevelei az Országos Levéltárban : negyedik közlemény / 278–311. o.

A PÁLOS KOLOSTOROK KÖZÉPKORI OKLEVELEI 281 vei prope metas dictorum dominorum de Aghyna sub signis prefati Thome silva quasi ad octo iugera successit Petro, quam separant ab eodeni arbores tul crue© signate et quia prata aut fenilia eiusdem Petri sunt insknul cum fenetis eiusdem Thome et sub suis signis aut metis, ideo eadem in duas partes eisdem successcrunt modo premisso possidere et habere. Preterea vineam eorundem similiter in duas partes divisissent, cuius equalis pars a parte occidentis adiacens cessisset Petro predicto, alia verő equalis medietas a parte orientis adiacens cessisset Thome prenotato, quas dividit ab invicem fossatum. Inferius autem méta terrea. Inde descendit in vallem ad usque quasdam arbores fructiferas et ibidem prope est méta terrea. Preterea eidem Thome quadam particula térre apta ad plantandam vineam sub metis et signis prefati Petri adiacens, existens a parte orientis, sedeeim iugera in se continens, cessisset Thome sepedicto sub metis aut signis ibi tunc assignatis; et ibi eciam essent due partid cule vinearum iobagionum Petri annotati, quas iidem possidebunt." Hártyán, kék-szürke-piros eodrott fonálról függő elmosódott pecsét tel, amelynek hátlapjára két, szintén elmosódott pecsét van benyomva. ' , ín \ . •* ~' 5. Dl, 35.357. (Dobrakuchá, nr. 4.) X409 augusztus 10. „Vereucbe." „Gregorius de Macharo comes, necnon Michael filius: Dominici de Lezkouch, Fabianus filius Farkassii de Pousinch et Johannes filius Vyd de Jarnya iudices nobilium comitatus de Vereuche" bizonyítják, hogy „de sede nostra iudieiaria" kiküldöttek Lossanch-i János fia Tamás ós Péter fiai János és Tamás kérelmére az 8 és Treutul Miklós s fia Imre, Treutul János és László mesterek Ilua (Ilwa) nevű birtoka közötti vitás határok eligazítására „Johannem filium Petri et Paulum filium Nicolai de Moykouch homines nostros" és Pousinch-i s Jarnya-i szolgabírákat, akik a vitás területet körüljárták s miután úgy találták, hogy az a Lossanch-iakat illeti meg a felmutatott oklevelek alapján s miután Treutul János és László — Treutul Miklós és Imre nevében is — visszaadták azt jogos birtokosaiknak, ezeket a terület birtokába ellenmondás nélkül beiktatták. Hártyán, sárga, zöld, zöld-kék, zöld-lila selyemről függő teljesen lekopott négy függőpecséttel.