Levéltári Közlemények, 7. (1929)
Levéltári Közlemények, 7. (1929) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Iványi Béla: A Szent Domonkos-rend római központi levéltára : részletek a magyar dominikánus provincia múltjából / 1–30. o.
A SZENT DOMONKOS-REND KÓMÁI KÖZPONTI LEVÉLTARA 27 úgyhogy miután a rendtagok rendszerint több évre mennek ki tanulni, ennélfogva időnként egészen tekintélyes számú magyar dominikánus látogatta a külföldi egyetemeket. Ami a nyúlszigeti dominikána apácákat illeti, a regisztratúra-könyvek ezekkel is többször foglalkoznak. így pl. 1479-ben a generális elrendeli, hogy „nullus potest disciplinare sorores nudis camibus, nisi priorissa". Zsófia nyúlszigeti priorissának 1498-ban vagy 1499-ben megengedi a generális, hogy a materek tanácsára a bárókat és mágnásokat bebocsássa a monostor falai közé „ad visitandum imaginem beatae Virginis". S mivel — folytatja a generális — sok matróna is jár a monostorba, nem akarom, hogy ezek az apácáknál éj jelez zenek ós nem akarom, hogy azok a matrónák, akik ájtatosságuk elvégzése miatt kénytelenek éjjelre a monostorban maradni, a sororok hálótermében kapjanak szállást, hanem a monostor más részében, az apácák hálóhelyétől teljesen elkülönítve. Megengedi a generális, hogy a nyúlszigeti apácák egy esztendőben tíszer felkereshessék boldog Margit sírját, azzal a feltétellel azonban, hogy míg az apácák a templomban vannak, ennek kapui bezárassanak és semmiféle világi ember, még asszony se legyen addig a templomban, míg az apácák ott vannak. A templom kapui előbb ki ne nyittassanak, míg a monostorba kivezető ajtón az apácák mind el nem távoztak. A magyar dominikánus rendtartomány egykori külső és belső élete voltaképpen a középkori Magyarország kultúrkópének egy igen érdekes része, amelyből még sok epizódot, részletet, sok igen becses adalékot lehetne felhozni, félő azonban, hogy akkor e cikkből, mely levéltár-ismertetésnek indult, rendtörténet lenne. El kell tehát ez alkalommal sok részletet hagynunk, s még csak a magyar dominikánus rendtartomány elmúlásáról legiyen szabad röviden megemlékeznünk. A XV. század végén és a XVI. elején javában virágzott még a magyar rendtartomány, a rendházak nagyban működtek, a magyar rendtagok sűrűn keresték fel a külföld híres egyetemeit, a budai egyetem fénykorát éli, midőn a mindent elpusztítani akaró török veszedelem már előre veti sötét árnyékát. 1479-ben történik a regisztratúrakönyvekben először említés a törökökről, midőn a rend generálisa Mátyás csázmai, továbbá Domonkos pozsegai rendtagnak megengedi, hogyha „propter Turchos" nem tudnának konventjeikbe visszatérni, akkor menjenek oda, ahol befogadják őket.