Levéltári Közlemények, 7. (1929)
Levéltári Közlemények, 7. (1929) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Iványi Béla: A Szent Domonkos-rend római központi levéltára : részletek a magyar dominikánus provincia múltjából / 1–30. o.
20 DR. IVÁNYI BÉLA jelentésére a generális Miklós frátert, a szegedi priort felmenti ezen tiszte alól, „cmia est puer et indoctus". Megtörténik az is, hogy tudatlanság, helyesebben nem kellő tudás miatt rendtagot a már megszerzett baccalaureatustól fosztanak meg, amint pl. 1494-ben Chrisostomus székesfehérvári rendtaggal megtörtént, hogy megfosztották „propter insuffitientiam" a baccalaureátustól. Ámde Chrisostomus nem hagyta magát, hanem az illetékes tényezők előtt megjelenvén, előttük bebizonyította, hogy kellő és elégséges tudása van, mire, mivel „ostendit suam sufficientiam", visszahelyezik a baccalaureátusba, elküldik azért két évre Perugiába tanulni s kikötik, hogy a magisteri jelvényeket csak a generális kifejezett engedélyével veheti fel. A konventekben a felszentelt rendtagok a priorságon kívül sokféle tisztséget viselhettek, mint pl. ilyen tisztségek voltak a: magister novitiorum, magister conversorum, cantor, succentor, organista, lector, librarius, portarius, ooquinarius, receptor hospitum, custos dormitorii stb., stb. Már Humbertus de Romanis harminchatféle ilyen konventi tisztséget sorol fel. 29 A felszentelt frátereken kívül éltek még a konventekben fratres conversi is, akik különböző foglalkozást űztek, s akik közül nemcsak szűcs, szabó, paimitoaisor, kőműves (lapicida), hanem pl. vasműves, üveges, sőt órás is került ki. A felszentelt fráterek is foglalkozhattak iparral, vagy művészettel. így pl. scriptorok, miniátorok, szobrászok (sculptor lapidum), aranyművesek, sőt építészek is vannak köztük. így pl. Gergely pesti fráter conversusnak megengedik, hogy honoráriumért „potest facere horlogia ubicunque fuerit vocatus". János kassai fráternek megengedik, hogy „potest miniare Ubros tani in conventibus, quam extra". 1487-ben él a pécsi rendházban egy Márton nevű conversus fráter, aki „sculptor lapidum". Sasso Lőrinc fráter „habet artem scribendi et pulsandi in organis". 1494-ben Űvisesz Gergely fráter a temesvári fráterektől egy pacificalót követel, amely „per eum factum" est. 1525-ben Pécsi Mihály fráter maga építi fel veszprémi celláját. E mesterségűzők közül azoknak, akik értékes és ritka iparággal foglalkoztak, megengedte a rend, hogy konventről konventre vándoroljanak és így esetleg magánosok megrendeléseit is elfogadják: Azonban a dominikánus-rendben nem az ipari, műipari 26 De vita regulari, II. kötet, 180. 1.
