Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története II. : a szervező és a titkos utasítás gyakorlati eredményei / 155–192. o.

A MAGYAR KAMARAI LEVÉLTÁR TÖRTÉNETE 185 Végül minden kellemetlenség elhárítására azt javasolta,, bizassanak meg az országgyűlés miatt éppen Pozsonyban időző felsőbükki Nagy István és tolnai Festetics Pál bécsi kamarai tanácsosok azzal, hogy a kamarai levéltárt átvegyék és mindaddig vezessék, amíg az új igazgató kinevezése meg nem történt. A két tanácsosnak ezenfelül kötelességévé kellene tenni, hogy a levéltár átvétele, alkalmával Ribics irathagyatékát biztos őrizetbe vegyék és abba senkinek betekintést ne engedjenek. Miután e javaslatok Mária Terézia jóváhagyását elnyerték, a bécsi kamara azok végrehajtását azonnal megkezdette. Pozsonyban tartózkodó két tanácsosát augusztus 16-án nemcsak különleges megbízatásukról értesítette, hanem nekik betekintés végett a királynőhöz intézett előterjesztést és a magyar kamarához a levéltár átadása végett kibocsátandó királyi leirat szövegét is megküldötte. Miután ily módon a bécsi kamara nagy körültekintéssel mindent előkészített, hogy az oklevelek eltulajdonításának eddig sikeresen megőrzött titka továbbra is titok maradjon, már csak a magyar kamarához intézett rendeletet kellett kiadni és Philippovichot Bécsből eltávolítani. Philippovich, aki ezalatt szorgalmasan folytatta munkáját, már a hatodik és utolsó ládában levő iratokat válogatta ki, amikor augusztus 21-én, kézhez vette a bécsi kamarának az előző napon kelt rendeletét, amely őt azzal az érthetetlen megokolással, hogy reá Pozsonyban, a kamarai levéltárban múlhatatlanul szükség van, Bécsből valósággal elűzte. A sértő bánásmód miatt, amely neki annál megfoghatatlanabb volt, mivel munkája befejezéséhez már csak egy napra volt szüksége, elutazása előtt a bécsi kamara elnökénél és alelnökénél jelentkezett és elűzésének okát tudakolta. Tőlük természetesen felvilágosítást nem kapott: mindkettő csupán! a királynő elhatározására hivatkozott. Az elnöknél történt fogadásán azonban nemcsak a bánásmód miatt kért felvilágosítást, hanem annak egyútal bemutatta a Ribics által a bécsi házi levéltárba beszolgáltatott okleveleknek — nyilvánvalóan az elhunyt igazgató iratai között talált — jegyzékét azzal a kérelemmel, hogy az elnök az oklevelek visszaszolgáltatása iránt intézkedjék, amire Chotek elnöktől azt a választ nyerte, hogy ezt az ügyet a királynő elé kell terjesztenie. A közel kilenc esztendős titkot tehát a mit sem sejta Philippovich kipattantotta. Ezzel a bécsi kamarának jól