Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története II. : a szervező és a titkos utasítás gyakorlati eredményei / 155–192. o.

A MAGYAR KAMARAI LEVÉLTÁR TÖRTÉNETE 183 ségből vagy talán inkább az ő mesterkedése következtében — megegyezett a magyar kamarának a levéltári vizsgálatról még 1761-ben tett jelentésének 68 felfogásával, vagyis az ira­tok kiadásáról való határozást arra az időre halasztotta, amikor a kamarai levéltár rendezése már befejeződött. Gróf Batthyány Lajos nádor, a terjedelmükre nézve nem nagy, de tartalmuk miatt sok vonatkozásban, igen becses országos és nádori levéltárak szervezője és buzgó gyarapí­tója természetesen nem érte meg az 1754-ben megkezdett küzdelem végét, amely — sokszor hosszú szünetek után fel­felújulva — csak 1850 január 31-én fejeződött be. 89 A közel egy századig húzódó ügy, amely a kamarai levéltár iratainak lajstromozásában lényeges nyomokat ha­gyott, az ország levéltárára nézve semmi eredménnyel sem járt, a nádori levéltár anyagát pedig igen; kis mértékben gyarapította. A csekély eredményt csak egy Batthyány nádornál sokkal befolyásosabb férfiúnak, Albert szász her­cegnek, Mária Terézia vejének és királyi helytartójának sikerült elérnie és ez is mindössze csak abból állott, hogy a már többször említett nádori leveleskönyvek négy kötete 1767-ben nem másolatban;, hanem eredetiben adattak át a nádori levéltárnak. 70 Hogy a bécsi kamara a kiaidlandó iratok ügyében miért tartóztatta több mint két esztendeig a döntést, az egy várat­lan; esemény következtében pontosan két hónappal a fentebb említett 1764. évi királyi leirat kelte után Grassalkovich előtt egészen kétségtelenné vált. Az említett esztendőben Martoínossy Zsigmond, akinek — mivel a kincstár birtokjogi igényeinek felderítésével fog­lalkozott — a kamarai levéltárból számos irat adatott köl­csön, Bécsben meghalt. Hogy irathagyatékából, amelyet a bécsi kamara őrizetbe vett, a kamarai levéltárt illető irato­kat kiválogassa, Grassalkovich Ribicset Bécsbe küldötte. A levéltár igazgatója e munkát a bécsi kamiara irattárában meg is kezdette, de még mielőtt befejezhette volna, 1764 68 Orsz. Ltár; Cam. Hung., Exp. cam. 1761. Jan. Aug. 3. 69 U. o.; Provis. Kamerái Verwaltung für Uugarn, Fiscal. 1849. fons 4. pos. 4 (9950). Az ideiglenes kamarai igazgatóság az iratok kiadását elvileg nem ellenezte, a valóságos átadást azonban nem tartotta időszerű­nek, mivel az abszolút kormány az ország levéltárára vonatkozólag még nem intézkedett. — Később ez az ügy már nem került szóba, 1874-ben pedig tárgytalanná vált a mai Országos Levéltár megszervezésével, mivel abban elhelyezést nyert az ország levéltára és a kamarai levéltár is. 70 U. "o.; Cam. Hung., Prot. sess. cons. 1767. tom. I. p. 745. — Off. Archivi R, H. Cameralis, Decr. cam. 1767 június 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom