Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története II. : a szervező és a titkos utasítás gyakorlati eredményei / 155–192. o.

A MAGYAR KAMARAI LEVÉLTÁR TÖRTÉNETE 161 1760-as ós 1770-es években lajstromokba foglalva Pozsonyba a levéltárba szállíttatott. A Pozsonyban történt mulasztásért, mivel ez a kamarai tanács intézkedéseinek következménye volt, Ribics csak anynyiban felelős, hogy azoknak hiányosságát nem vette észre. A Kassán történtekért azonban már egyedül ő reá hárul a teljes felelősség, még pedig fokozott mértékben, hiszen az ott való anyaggyűjtéssel személy szerint éppen azért bízatott meg, hogy onnan a levéltárba való összes iratokat hiánytalanul beszállíttassa. A Kassán történt mulasztások, amelyek ügyében később a magyar kamara több ízben intézkedett s amelyekről utóbb még bővebben is szó lesz, kétségtelenül igazolják, hogy az iratösszegyüjtés e fontos feladatának korántsem felelt meg kellőképen. E Kassán végzett munkája annyira tökéletlen, sőt lelkiismeretlen volt, hogy az utasításokban kitűzött célok egyikét sem érte el. Egyrészt ugyanis a felette hiányos anyaggyűjtés már eleve lehetetlenné tette, hogy az ország egész területére vonatkozó összes birtokjogi iratok — amint ezt a szervező utasítás tervezte — egy rendszeres gyűjteményben egyesíttessenek, másrészt pedig kétségtelen, hogy — amitől Bécsben tartottak — Kassán Ribics elől bármilyen tartalmú és mennyiségű iratot eltitkolhattak, ha ugyan erre akkor bárki is gondolt volna. Ám a levéltár részére történt anyaggyűjtés még egy Ribics lelkiismeretlenségénél is súlyosabb akadályba ütközött: azt részben az élet köznapi szükségletei is lehetetlenné tették. E szükségleteknek engedve, a magyar kamara — amint erről már feljebb is említés történt — kénytelen volt bizottságainál és számvevőségénél, hogy működésük fenn ne akadjon, olyan iratokat is meghagyni, amelyek az utasítás szerint a levéltárnak voltak átadandók. Ehhez egészen hasonló módon kellett a Kassáról hozott iratoknál is eljárni. Az utóbbiakat átvizsgáló, Grassalkovich elnöklete alatt működő bizottság, amelyben Cotthman Antal kamarai tanácsos és Korponay Sándor, a szepesi igazgatóság irattárosa is részt vett, a felsőmagyarországi kamarai igazgatás zavartalanságának biztosítására elrendelte, hogy az igazgatóság irodájából elhozott Negotia című sorozat, továbbá a királyi jogügyek aligazgatói által tett jelentések sorozata, valamint a Felsőmagyar országon fekvő kincstári uradalmak urbáriumai és összeírásai Kassára visszaküldessenek. Ezenfelül Korponay előterjesztésére szükségesnek látta még azt is, hogy az ú. n. Királyi