Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 1–2. - ISMERTETÉSEK - Szabó István: Korrespondenzblatt des Gesamtvereins der deutschen Geschichts- und Altertumsvereine, Jg. 75–76. (1927–1928) / 139–141. o.

140 ISMERTETÉSEK reá, hogy a legújabb kor, különösen a világháború történeti forrásanyagának régi rendszerű publikációja az anyag óriási tömege miatt kivihetetlen;. Az előadó ilyen publikáció helyett leltárak kiadását ajánlja s különösen üdvös eredményeket vár egy-egy nagyobb kutatási területre összeállított tárgyi leltár közrebocsátásától. A keleteurópai történetírás hasznos kalauzt nyert Klinkenborg „Die Bedeutung des Preuss. Geheimen Staatsarchivs für die Geschichte des deutschen Ostens

u című előadásában (1928 auigv; Korrpbl. 1928. 167), míg Schindler „Der Deutsche Orden und sein Archiv in Österreich" címen tartott előadása (1928 aug.; Korrpbl. 1928. 174) közelebbről a magyar történetírást is érdekelheti. A németországi helyi levéltárakra vonatkozó ismereteinket Dr. Pfeiffer „Pfälzische u'nd saarländische Stadtarchive" (1927 aug.; Korrpbl. 1927. 163), Zink „Das Archiv der Stadt Kaiserslautern (1927 aug.; Korrpbl. 1927. 165), Ruppersherg „Stadtarchiv zu Saarbrücken" (1927 aug.; Korrpbl. 1927. 167), Biundo „Die pfälzischen Kirchenschaffneiarchive" (1927 aug.; Korrpbl. 1|927. 168), Brachvogel „Die Archive in Frauenburg" (1928 aug.; Korrpbl. 1928. 233) című előadásaikkal gyarapították. A német szakkörök, miként az Arehivalisehe Zeitschriftnek e lapokon ismertetett legújabb kötetéből is kitűnik, nagy súlyt helyeznek arra, hogy más államok levéltári szervezetének újabb fejlődéséről és levéltárügyének állásáról tájékoztassák a levéltárnoki kart. E tájékoztató közleményeknek nemcsak a levéltártan művelője, hanem a történetíró is hasznát veszi. Az említett ismertetésekhez sorakozik Recke „Das Archivwesen in Polen" cím alatt tartott előadása (1928 aug.; Korrpbl. 1928. 239), mely a lengyelmagyar történelmi kapcsolatok folytán nálunk is figyelemre számíthat. Cikkíró ismerteti a legrégibb lengyel, a krakkói koronalevéltár és az 1808-ban Varsóban porosz terv szerint szervezett állami levéltár történetét, továbbá az utolsó lengyel felkelés leverése után életbeléptetett orosz s az 1915-ben bevonuló németek által annak helyébe állított új levéltári szervezetet. Ismerteti az önállóságát visszanyert lengyel állam mai levéltári közigazgatását, melyet az 1919 február 7-én kiadott államfői dekrétum szabályozott. Az állami. védelmet kiterjesztették a nem állami levéltárakra is, de e téren nem sok eredményt érnek el. A levéltári közigazgatás centralizálását sem hajtották végre. Nagy nyeresége a lengyel levéltárügynek, hogy 1924-ben, sikerült Lengyelország-