Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 1–2. - ISMERTETÉSEK - Szabó István: Archivalische Zeitschrift, dritte Folge, 5. Bd. (1929) / 133–139. o.

136 ISMERTETÉSEK (nemzetgazdaság, szociológia, technika és közlekedéstörténet, tőzsde- és bankügyek) fonbosabbak, mint a középkori paleográfia és diplomatika. E kérdés különös súllyal lép fel a selejtezésnél, mivel a modern; aktákat a tömegszerűség mellett a sokoldalúság jellemzi. A szerző azon kérdések vizsgálatával zárja le fejtegetéseit, melyek a származási elv gyakorlati kivitele s az aktalevéltárak tudományos kiegészítése terén manapság felmerülnek s megoldásra várnak. A svéd levéltárügy fejlődéséről és mai állásáról „Das schwedische Archivwesen" cím alatt Hermán Brulin világom és érdekes összefoglalást nyújt. Elöljáróban a svéd közigazgatásról ad vázlatos képet, majd a birodalmi

1 levéltár (riksarkiv) történetét ismerteti. A levéltár első nyomai a XIL századig vezetnek vissza, de szabályos regisztraturával és nagyobb tömegű iratanyaggal csak az újkorban, főleg a svéd nagyhatalom korában találkozunk. Az anyag jelentékeny része azonban 1697-ben tűz által megsemmisült. A múlt század derekán a proveniencia megsemmisítésével csoportosították és rendezték a levéltárat, mely ez időben sorra átvette a központi hatóságok irattárait s számos magánlevéltárat is megszerzett. A származási elv csak a századunk elején végrehajtott rendezés során jutott győzelemre. A helyi levéltárak állami és szakszerű védelem alá helyezésére a birtodalmii levéltár az 1870-es években tervezetet dolgozott ki, mely azonban a tartományi levéltári intézmény megszervezésével csak a század végén került a megoldás útjára. Ekkor három (Wadstena, Uppsala, Lund) később még. egy (Göteborg) tartományi levéltárat (landsarkiv) állítottak fel s továbbiak felállítását is tervezik. A helyi levéltárak kötelezve lettek arra, hogy száz évnél idősebb irataikat adják át a landsarkivoknak. Közös megegyezés esetén fiatalabb iratok is átadhatók. Egyes nagyobb, szakszerűen kezelt városi és egyházi levéltár beszolgáltatása alól tulajdonosaikat felmentették, de 1916 óta ilyen felmentvényt nem adtak ki. A landsarkivok felügyelete alá helyezték egyúttal az összes kisebb levéltárakat, míg a landsarkivok a riksarkív alá rendeltettek. Megoldatlan még a községi ha,tóságak levéltárainak ügye. Arra, hogy ezek anyagát is a landsarkivokba szállítsák nem gondolnak. Szakkörökből azt ajánlják, hogy ez, iratanyag elhelyezésére minden községben a landsarkiv felügyelete alatt álló közös depot-kat szervezzenek. A jelenlegi svéd levéltári szervezet az 1924 szept. 8-án kiadott rendeleteken nyugszik. E rendeletekben sikeresen