Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 1–2. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Szabó István: A Debreceni Kereskedő Társulat levéltára / 121–126. o.

124 KISEBB KÖZLEMÉNYEK A városi múzeumban letétbe helyezett töredék néhány oklevélből s több darab különféle, jobbadán számadáskönyvből áll. Az oklevelek között találjuk az említett 1712..évi artikulus-levelet másolatban., az 1715. és 1827. évi királyi privilégiális leveleket eredetiben, továbbá néhány idegen céhtestület artikulus-leveléről — bizonyára az artikulusok. szerkesztése céljából — készített másolatot. A fennmaradt s folyamatos egészet nem képező számadáskönyvek a számadásokon kívül más vegyes bejegyzéseket is tartalmaznak. Egy-egy könyvet, mindjárt a felfektetéskor a különböző természetű bejegyzések (pl. számadások,, tagfelvételek, szegődtetések stb.) számára több részre osztottak fel s ezeket párhuzamosan vezették. Ez az eljárás megnehezíti az anyag áttekintését s kizárja ama szokásos és helyes elv követését, hogy a levéltár ismertetésénél az. egyes darabokat külön-külön osztályozunk. Ehelyett eszmei csoportosításokat vagyunk kénytelenek végezni. Ilyen; csoportosítás után a következő tartalmi kép tárul elénk a kis. csonka gyűjteményről. I. Számadások. 1695—1850.

11 A társaság élén az évenként választott két gazda (gondviselő) állott, akik a társaság bevételeiről és kiadásairól számadást készítettek.

1Z A fennmaradt számadásokban csak az 1735. évtől kezdve szerepelnek külön-külön az egyes forgalmi tételek, addig az. évi főöszegek mellett csak elvétve találunk feljegyezve, egykét nevezetesebb tételt. Rendszeresen előforduló bevételi tételek: bejárás-pénz, mely a tagsági díj fogalmának felel meg s öszege a kalmárok három osztálya szerint

13 negyedpincék egyik-másikába, hajléktalan, esetenként rosszindulatú emberek; egyszer csak azt észlelte a Társulat egy közege, hogy a pinceajtó fel van: törve és észlelték mások is, hogy egy hentes a Kereskedő Társulathoz intézett régi iratokba és levelekbe pakolja a tepertőt. A csonkulás részleteit senki sem derítette fel, megfelelő intézkedéseket sem tettek, hogy a dolgot, egy ilyen esetet lehetetlenné tegyenek, vagy ha már megtörtént,, idejekorán megakasszanak; a dolog, nagyon sajnálatos, utólag már nem orvosolható. Az anyagot illetőleg megállapítható, hogy általában a teljes régi anyagot elhordták ..." 11 A XVIII. század elejéről néhány évről a számadás hiányzik. 12 A gazdák a pénzkészletet és más értéktárgyakat a társaság irataival együtt a társaság ládájában őrizték. 13 Három osztály: 1. öreg kalmárok, akik arannyal, ezüsttel, bársonnyal, kamukával, selyemmel, posztóval, rásával s ezekhez hasonló drágább árukkal, 2. középrendbeliek, akik patyolattal, fontos borssal, gyolcscsal, csipkével s ezekhez hasonlókkal s 3. aprólékosok, akik kevés és aprólékos portékákkal kereskednek. A bejáráspénzt a negyedévenként tartott közgyűléseken kellett befizetni.