Levéltári Közlemények, 7. (1929)

Levéltári Közlemények, 7. (1929) 1–2. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Gagyi Jenő: A közlevéltárak sorsa Új-Romániában / 107–117. o.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK. A közlevéltárak sorsa Új=Romániában. Az impóriumváltozás folytán 1919-ben egész KeletMagyarország közlevéltárai teljesen Románia birtokába mentek át, mint ahogy történt Bukovinában is egyidejűleg és egy évvel azelőtt Besszarábiában. Minket elsősorban az a huszonkét megyei, öt városi törvényhatósági, huszonöt rendezett tanácsú városi, valamint a nagyszámú egyházi alapítványi és magánlevéltár sorsa érdekel, melyeknek anyagát a hirtelen jött forradalmi zavargások miatt megmenteni nem lehetett, de egyébként is a trianoni béke rendelkezései értelmében még az új határon való átmentésük esetén is ki kellett volna szolgáltatni Románjának. Mindenféle nemzeti szempontot mellőzve, kizárólag tudományos szempontból kutatjuk, hogy milyen sors várt ezekre a felbecsülhetetlen értékű és pótolhatatlan történelmi kincsekre az új uralom alatt. Vájjon megmaradtak-e a tudomány részére s vájjon olyan kezelésbe kerültek-e, hogy fennmaradásuk ós konzerválásuk biztosítottnak látszik-e? Mert ha ez az eset következett be, bármilyen súlyos csapás is a csonkamagyarországi kutatókra nézve, hogy beláthatatlan ideig csak nagy utánjárással, vagy sehogy sem tudnak ezekhez a gyűjteményekhez jutni, az erdélyi magyarság szakemberei mégis csak használhatnák őket, sőt bizonyos tekintetben publikálások révén közkinccsé válnának olyan adataik is, melyek megfelelő szakemberek hiányában eddig feldolgozatlanok maradtak. Az oláh anyagra gondolunk, melyet sem történelmi, sem filológiai vonatkozásban eléggé fel nem használtak, sőt meg sem ismertek sem e levéltárak kezelői, sem kutatói, még pedig nemcsak a magyarok és szászok, hanem az oláhok sem. Az utóbbiak különösen azért nem, mert ha tudták is a nyelvet, a mai nemzedék nem ismerős már a hatvanas évek előtt használatban volt cirill írásjegyekkel. A feleletet most váratlanul a legilletékesebb helyről kaptuk meg: az új uralomtól kiküldött levéltári szakemberektől, akik számba vették az új területeken talált levéltári anyagot. Beszámolóikat egy 1926-ban megindult levéltári \