Levéltári Közlemények, 6. (1928)

Levéltári Közlemények, 6. (1928) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Irodalomtörténet. 1928. (XVII.) évf. 7–8. sz. / 346–347. o.

346 ISMERTETÉSEK 1789-, 1806- és 1831-ből származó összeírása. 1776-ból való az oláh vajdaságokban felszentelt és Marosszékben szolgáló görögkeleti papok összeírása. 1778-ban az összes oláh papokat és tanítókat is összeírták ezen a területen. Érdekesebb köztörténeti vonatkozású az a húsz jelentés, melyek az 1784. évi Hora-lázadásra vonatkoznak. Bár, mint az évszámokból látható, az egész anyag jórészt újabbkeletíí, — hiszen a Mihály vajda-féle oklevelekben helyi oláh lakosságról nem is történik említés, a szerző mégis politikai cél szolgálatába állította könyvét, amikor azt akarja kimutatni, hogy Marosszéken régen tömegesen lakott az oláhság és faluszámra magyarosodott el. A közölt történelmi anyag ezt a tételt egyáltalában nem igazolja: nem őslakosságról, hanem frissen betelepített oláh lakosságról van benne szó, mely nem községeket alkotott, hanem csak a faluk végén kisebb telepeket. Mindössze három új községi telepítvónyt mutatnak ki ezek az összeírások erdőirtásokon. G. J. Irodalomtörténet. 1928. (XVII.) évf. 7—8. sz. Hegyaljai Kiss Géza: Kazinczy Ferenc mint levéltáros. Kazinczy Ferenc élete ós működése az irodalomtörténeté, de az a másfél évtized, melyet Zemplén vármegye levéltárnoki tisztségében töltött, a magyar levéltárügyet sajátosan is érdekeli. Hegyaljai Kiss Géza fenti cikke Kazinczy levéltári műhelyébe nyújt bepillantást s megerősít azon meggyőződésünkben, hogy e levéltárnoki munkásság megismertetése hasznos és hálás feladatot képezne. Szerző rövid elbeszélésének ilyen messzemenő céljai nincsenek s csupán egyes kiragadott, gyakran nem is éppen a lényegesebb mozzanatokra világít rá. A kép tehát, melyet nyerünk, vázlatossága mellett töredékes is s csupán kontúrjait sejteti velünk azon tevékenységnek, melyet Kazinczy Zemplén vármegye levéltárában kifejtett. A levéltár kezelését 1815-ben vette át Kazinczy. A gazdag anyagot negyven évvel előbb Szirmay Antal rendezte, de ez a rend azóta felbomlott. Kazinczyra tehát- a rend helyreállításának feladata várt. A levéltár állapotáról 1821 jún. 20-án Dókus László főügyésszel közös jelentést készített, melynek két — inkább retorikai jellegű — fejezetét a szerző közli, örömestebb olvastuk volna e jelentésnek a Szirmay által felállított s azóta elpusztult levéltári rendről, a gyűjteményekről s a folyamatban levő rendezésről szóló részeit. A szerző megállapította, hogy Kazinczy a levéltári