Levéltári Közlemények, 6. (1928)

Levéltári Közlemények, 6. (1928) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Jahresberichte für deutsche Geschichte, I–II. évf. (1925–1926). Lipcse, 1927–1928. / 350–352. o.

350 ISMERTETÉSEK századi helyneveit vizsgálja. Azt hisszük, Mosaburgnak vajmi kevés köze van Miskolc város és Borsod vármegye múltjához. Ami pedig szerzőnek itt kifejezett azon meggyőződését illeti, hogy „a mai tősgyökeres magyarság zöme nem Árpáddal jött be, sőt már az avarok, hunok előtt is itt élt és magyarul beszélt", — kérjük, hogy elméletét indokolva valamelyik országos jellegű tudományos folyóiratunkban tegye közzé, mert az kivétel nélkül minden történészünket és nyelvészünket nagyon fogja érdekelni. — Nyiry Dániel két Árpád-kori oklevelet közöl, Zsigmond-korabeli átírásban. — A füzet harmadik és utolsó cikke Leveles Erzsébet Miskolc város megváltása című munkája bevezetésének folytatása^ amelyben a Miskolcok földjének topográfiáját igyekszik meghatározni. A bevezetésből ítélve, a munka sokkal nagyobb lesz, semhogy helytörténeti folyóiratban helye volna. Annál különösebbnek tartjuk tehát, hogy a hosszúnak Ígérkező tanulmányt a nagy, kvartalakú lapokon keretezve, két széllel, oktáv alakban adják, miáltal a drága papirosnak majdnem fele elpocsékolódik. DR. PLEIDELL AMBRUS. Jahresberichte für deutsche Geschichte. I—

II. évfolyam (1925—1926). Lipcse, 1927—1928. 8°, XVI + 752, XVI + 805 1. Ennek az új vállalkozásnak és előzőinek a történetében valósággal Németország sorsa tükröződik vissza. Az összeomlás előtt évenkint két nagy kötetben próbálta ismertetni a „Jahresberichte der Geschichtswissenschaft" valamennyi nemzet történetirodalmát. Japántól Oroszországon át Kanadáig ós Norvégiától Dél-Afrikáig minden állam történetírásának termékeit fel akarta sorolni, méltóan a Wilhelmi Németország nagy célkitűzéseihez. A bibliográfia néhány lapos cikkecskéket és könyvismertetéseket egyaránt megemlített, féltőén vigyázva arra, hogy még oly jelentéktelen tanulmány se essék ki a seregszemléből. A gyakorlatban ez a legnagyobb pontosságra való törekvés nem vált be. Egyrészt megakadályozta, hogy a munkatársak évenkint idejében elkészüljenek ismertetéseikkel, aminek következtében egy-egy fejezetben több év anyaga halmozódott össze, másrészt pedig az olvasó számára szinte lehetetlen lett a történetírás fejlődésének azon irányvonalát felismerni, amelyet a fontosabb, nagyobb munkák jelképeznek. Nekünk magyaroknak mindamellett nagy kényelmet jelentettek a „Jahresberichte" kötetei. Bennük találtuk meg ugyanis tör-