Levéltári Közlemények, 6. (1928)

Levéltári Közlemények, 6. (1928) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Pleidell Ambrus: Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának oklevélgyüjteménye. I. rész. Középkori oklevelek. Sopron, 1928. / 337–341. o.

340 ISMEBTETÉSEK király nyomorúságát, tehetetlen vergődését tárják elénk a kötet vége felé közölt oklevelek. Mint az előző kötetek, csekély kivétellel helytörténeti vonatkozású anyagot tartalmaz ez is, de értókét az előbbi kötetek fölé emeli az, hogy az itt közölt okleveleknek több mint fele királyi oklevél, amelyeknek nagy része Sopron város és a soproniak ügyes-bajos dolgaira vonatkozik ugyan, de feles számmal van közöttük olyan okmány is, amelyeket a politikai történetíró sem nélkülözhet. Hogy csak néhány csoportot említsünk, ilyenek a Bécs ostromára és az ostromló sereg élelmezésére vonatkozó iratok, de szép számmal találunk a kötetben a török elleni védekezés ügyében kelt leveleket ós királyi parancsokat is. Ugyancsak nélkülözhetetlenek a politikai történetíró számára azok az oklevelek, amelyek Miksa német királynak a magyar trón elnyerése ügyében tett fáradozásait világítják meg, az országnak Mátyás király halála utáni süllyedését pedig semmi sem állíthatná plasztikusabban szemünk elé, mint II. Ulászlónak és II. Lajos királynak Sopron városához intézett, adót és segélyt sürgető levelei. A II. Ulászló-korabeli országgyűlésekre vonatkozólag is található a kötetben egy-két oklevél. Ez utóbbi természetes következménye annak, hogy a Mátyás uralkodása alatti, aránylag hosszú nyugalom idején a városok mindjobban megerősödtek és a főpapok, főurak és nemesek mellett, különösen anyagi erejük következtében, kezdtek az alkotmányos életben is mind nagyobb szerepet játszani. Jellemző e tekintetben Miksa császárnak az az óhaja, hogy a városok külön-külön is kötelezzék magukat a pozsonyi békében foglalt feltételek megtartására, azaz arra, hogy Ulászló magvaszakadása esetén Miksát, illetve utódját magyar királynak elismerik (81., 117. sz. oki.). Ugyancsak a városi polgárság anyagi megerősödésére vall az, hogy nagyobb lendületet vett az ipari és kereskedelmi élet is. Ügy látszik, a városi polgárok a XV. század elején még általában szokásos kétféle foglalkozással a század vége felé kezdtek felhagyni és a városi polgárság gazdasági tevékenységének súlypontja az Őstermelésről az iparra ós kereskedelemre helyeződött át. Csakis ezzel magyarázható, hogy a soproniaknak a bécsi árumegállító joggal szemben eszükbe jutott, hogy ők is kaptak valamikor ilyen jogot, és kísérletet tettek arra, hogy azt most érvényesítsék. Az árumegállító jogot adományozó oklevelet ugyan nem tudták előmutatni — pedig ma is őrzi a város levéltára —, még csak azt sem tudták megmondani, hogy kitől kapták, mind-