Levéltári Közlemények, 6. (1928)

Levéltári Közlemények, 6. (1928) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Paulinyi Oszkár: Archivalische Zeitschrift, dritte Folge, 3–4. Bd. (1926, 1928) / 328–332. o.

330 ISMERTETÉSEK természetű vonatkozást, a közigazgatást és a politikát is) szolgálhat megbízható zsinórmértékül. A könyvtári jelleg fő ismertetőjegyét ezzel szemben az irodalmi célban állapítja meg, az irodalom fogalma alatt egyesítvén a szépirodalmi alkotások mellett mindent, aminek pusztán közlés, felvilágosítás a rendeltetése. A Striedinger által felvetett kérdés megoldásának gyakorlati jelentősége abban rejlik, hogy a gyűjtési körök ilyetén elhatárolásával a kutató az őt érdeklő forrásanyagot mindenkor a maga természetes őrzési helyén találhatná meg, ott, ahol azt elsősorban keresi. Megvalósítása — melynek úgyszólván egyetlen akadálya az intézeteknek hiúságfűtötte szűkkeblüsége —• a levéltáraknak múltban szenvedett csonkításait sok tekintetben orvosolná. Utóbbi szempontból van nagy jelentősége egy másik, Ernst Müller által felvetett kérdésnek is, aki a porosz állam részéről az utolsó félszáz éven belül folytatott két iratvisszaszjerzósi pernek az ismertetése kapcsán („Das Recht des Staates an seine Archivalien" a 36. kötetben) annak a szükségességét hangoztatja, hogy az állami levéltári tulajdon el nem birtokolható volta törvényben biztosíttassák. A levéltári szolgálatnak egyik igen fogas feladatával, a selejtezéssel foglalkozik Karl Otto Müller-nék „Fragen der Aktenausscheidung" című cikke, amely a közigazgatás három főágazata: igazságügy, általános közigazgatás és pénzügyi igazgatás szerint csoportosítva ismerteti a württembergi, bajorországi és badeni állami hatóságoknak érvényben levő selejtezési rendelkezéseit. Max Leyh-nek „Organisation und Aufgaben des Bayerischen Kriegsarchivs

11 (a 37. kötetben) és Ernst Zipfel-nek „Die Akten der Kriegsgesellschaften im Reichsarchiv" (a 36. kötetben), továbbá „Die Bedeutung der Akten der Zentral-Einkaufs-Gesellschaft" (a 37. kötetben) című közleményeiből a levéltári szolgálatnak a világháború folyományaként adódott különleges feladataival ismerkedünk meg. A világháború katonai vezetését ellátó katonai parancsnokságok megszűnése, illetőleg a legyőzött államoknál az egész régi hadsereg feloszlatása hatalmas és úgy gyakorlati, mint tudományos szempontból felette nagy értékű irattömegeket hagyott gazdátlanul. Védelmük és gondozásuk nemcsak az iratok nagy tömegénél s többnyire rendezetlen voltánál fogva állítja rendkívüli feladatok elé a levéltári szolgálatot, hanem azért is, mert javarészt oly iratanyagról van szó, amelyre még nap-nap után szükség van a működő hatóságok ügy-