Levéltári Közlemények, 6. (1928)
Levéltári Közlemények, 6. (1928) 1–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Szabó István: A német levéltári törvény és levéltárvédelem problémái / 306–319. o.
KISEBB KÖZLEMÉNYEK 311 szik továbbá a használati (kutatási) jog biztosítása, mely azonban csak állami levéltárak állami anyására vonatkozhatik. 15 Különös súllyal esik a mérlegbe azon állami iratanyag sorsa, mely még a hivatalok regesztratúráiban fekszik. Müller erélyesen mutat rá, hogy a hivatalok egyáltalában nem korlátlan uruk lezárt irataiknak, mert ezekre az államnak, mint egésznek magasabb igénye van. Különösen két kérdés törvényes szabályozását kívánja: az iratbeszolgáltatási határidő megállapítását 16 s az állam közvetlen felügyeleti jogának bevezetését. A felügyeleti jognak, melyet az állami levéltárak gyakorolnának, ki kellene terjeszkedni hathatós közreműködésre a selejtezésnél 17 s az iratanyag gondozásának ellenőrzésére. B) Azon önkormányzati és nyilvános jogú szervezetek, melyek iratanyaga közös elvek alapján állami védelem alá vonandó lenne, Müller ós Lüdicke nyomán így sorolhatók fel: községi és városi testületek, egyházközségek, káptalanok, kolostorok, püspöki székek és az egyházi szervek igazgatása alatt álló intézetek és alapítványok, továbbá egyetemek és minden más közjogi testületek, intézetek és. alapítványok, különösen az ú. n. sajátos célú önkormányzati testek, mint a céhek, bertegpénztárak, szaktársulatok, vizi társulatok, gát-, út-, iskola- ós szegény társulatok, tűzoltóegyesületek, munkásbiztosító intézetek, mezőgazdasági, kereskedelmi, kézműves, ügyvédi és orvosi kamarák stb. Nyilvánvaló, hogy a felsorolt szervezetek iratanyagának fenntartása a köz érdekében áll s minden ok meg is van reá, hogy az állam védelmét élvezze. Az állam beavatkozási joga azonban súlyos akadályra talál az autonómia jogában, mely e szervezetek éltető alapeleme. Az állami védelem terén alig is történt eddig jelentős lépés, bár kísérletezések fordul15 A kutatónak jogos érdeket kellene kimutatni, mely lehetne tényleges, jogi vagy tudományos. 19 Ilyen határidőnek Poroszországban Müller az 1866. évet ajánlja, mikor Poroszország átvette az észak-német szövetség korábbi állását s történelmének új fázisába lépett. Ha a határidő betartása alól némely esetben lehetne is kivételt nyújtani, semmi esetre sem az 1808. év, tehát a Stein—Hardenberg-féle reform előtt létrejött iratanyagra, mely a történelmileg teljesen lezárt régi porosz állami szervezetből származik. (Id. helyen 317—321.) 17 A selejtezés kérdését minden irányban megvilágítja Karl Otto Müller: Fragen der Aktenausscheidung, Archivalische Zeitschrift III. F. 3. B. (1926.) 188—215.
