Levéltári Közlemények, 6. (1928)

Levéltári Közlemények, 6. (1928) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Lajos: A berlini és drezdai gyüjtemények török levéltári anyaga : első közlemény / 259–305. o.

A BERLINI ÉS DREZDAI GYŰJTEMÉNYEK TŐRÖK LEVÉLTÁRI ANYAGA 261 Rägib pasáé), milyeneket az osztrák és orosz háborúk alatt vergődő XVIII. századi török kormányok többet is szerkesztettek s a jelentősebb európai kormányoknak s így a porosz kormánynak is megküldték; ezeknek egyik-másik példányát a bécsi és a drezdai levéltárakból is ismerem. Végül van a berlini levéltárban még két, 1682-ből és 1772-ből való perzsa missilis, — az első Sülejmän sáhtól, a másik egy Haidar 'Ali nevű indiai nábobtól — melyek szintén inkább formai és írástani szempontból bírnak értékkel. Alapjában véve ugyanez állapítható meg a drezdai levéltárról is. Magának a szász államnak ugyan se a török birodalommal, se a tatár khánsággal nem volt közvetlen kapcsolata, de dinasztiája a XVII és a XVIII. század folyamán, amikor több ízben királyt adott Lengyelországnak, huzamosabb időn át úgy a török birodalommal, mint a krimi khánságígal érintkezett. A szász-lengyel personálisunió korában a török kormány és a krimi khánság által a lengyel királyokhoz küldött levelek közül több darab a drezdai levéltárba került és ma is ott őriztetik. Tartalmuk a khánság és Lengyelország, kisebb számban általában a török birodalom történetére vonatkozik. Számuk megközelíti az ötvenet; ebből a nagyobb fél krimi-tatár, a kisebb oszmán-török kibocsátású. Mint különösen magyar vonatkozású forrást II. Bajazídnak, tugrájával ellátva, szerb nyelven írott levelét emelem ki. A levél a rajta látható egykorú feljegyzés szerint 1498 június 12-én kelt s fegyverszüneti ügyben Czobor Imre végvidéki kapitányhoz van intézve. A drezdai levéltárban találtam végül egy 1695-bol való, Sülejmän sahtól származó török missilist, amely azon oknál fogva, hogy úgy írása, mint fogalmazása különösen erős perzsa hatásra vall, valószínűleg kaukázusi, talán azerbaidzan-török nyelven van írva ós szintén inkább nyelvészeti és formai, mint történelmi szempontból bír értékkel, Áttérve a berlini és drezdai kézirattárakban végzett kutatásaimra, mindkét helyen három nagy csoportba sorolható írott történelmi forrásokat találtam, ú. m. okleveleket, deftereket és elbeszélő kútfőket. Ez alkalommal természetesen csak az oklevelekről és a defterekről fogok szólni. Az okleveles anyagban a drezdai kézirattár sokkal gazdagabb, mint a berlini. Ez a forrásanyag közvetlenül a magyar történet kutatásának szempontjából ugyan szintén