Levéltári Közlemények, 6. (1928)

Levéltári Közlemények, 6. (1928) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története I. : előzmények és szervezés / 1–52. o.

A MAGYAR KAMARAI LEVÉLTÁR TÖRTÉNETE 19 következőképen alakult. A bárhonnan beérkezett iratokat az elnöknek (praefectus) vagy helyettesének mutatták be, aki azokra a beérkezés napi keltét feljegyezte. Miután a jegyző (protocollista) rövid tartalmukat a beérkezés sorrendjében egy e célra rendelt könyvbe (protocollum domesticum) bevezette, a titkárok (secretarius) az ügyeket a tanácsban élőszóval előadták. Minden egyes ügyben — a súlyosabbakat esetleg későbbre halasztván — a tanács, amelynek üléseiről jegyzőkönyvet (protoooillum sessionale consistorii vagy consilii) vezetett a jegyző, szótöbbséggel döntött. A jegyzőkönyvbe foglalt határozatok alapján a titkárok az elintézés fogalmazványait elkészítették és a következő ülésben felolvasták. A tanács jóváhagyása után az elnök és titkár azokat aláírták. Minden fogalmazványt a hátlapjára feljegyzett „videat officina rationaria" utasítás értelmében a. hozzátartozó s a tanács döntésekor mellette volt Összes iratokkal együtt a számvevőséghez kellett küldeni.

54 Ez utóbbi, amennyiben az elintézésre megjegyzése volt, ezt egy papírszeletre feljegyezte és az iratokat azzal együtt a titkárhoz visszaküldötte. Ellenkező esetben a fogalmazványt hátlapján a „vidit officina rationaria" láttamozással ellátta és az összes iratokkal együtt az irodához juttatta. Az iroda a tisztázatot elkészítette s miután a titkárral aláiratta, illetőleg pecsételte, rendeltetési helyére továbbította. Az ügynek ily módon történt elintézése után az iroda az egy ügyre vonatkozó s éppen ezért eddig együtt tartott iratokat, vagyis — amint ma mondanók — az ügyiratot, az ezt alkotó egyes iratok természete szerint szétbontotta: az irodába tartozókat magánál tartotta, a számvevőséghez vagy az irattárba valókat pedig e hivatalokba küldötte. Az ügyirat e szétbontása szembeszökően kifejezi a kamarának az iratokról való felfogását. Előtte nyilvánvalóan csak az egyes iratoknak tartalmuktól elvonatkoztatott természete volt ismeretes, aminek megfelelően iratait a királyi leiratok, jogügyigazgatói vélemények, fogalmazványok, stb. 54 Hogy minden fogalmazványt kivétel nélkül a számvevőséghez kellett küldeni, ez a bécsi udvari kamarán dívott rendszer mintájára történt újítás volt (Div. Inst. No. 176. — 23. pont), amely az ügyek elintézésénél lényeges, 5—6 napos késedelmet okozott. A magyar kamara felterjesztésére, amelyben az a már meglehetősen nagy ügyforgalmat — naponta körülbelül 70 fogalmazvány — hangsúlyozta (Exp. cam. 1756. Mart. Aug. 8.), már 1756-ban e rendelkezés oda módosíttatott, hogy a számvevőségnek csak a valóban ügykörébe tartozó fagalmazványokat kell megküldeni (Ben. res. 1756. márc. 16.). 2"