Levéltári Közlemények, 6. (1928)

Levéltári Közlemények, 6. (1928) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története I. : előzmények és szervezés / 1–52. o.

A MAGYAR KAMARAI LEVÉLTÁR TÖRTÉNETE 13 A levéltár — egyelőre még igazgatói cím nélkül való — igazgatójának a kitűzött nagy feladatok végrehajtásához segéderőkre volt szüksége. Mivel a levéltárnak, mint a számvevőségnek és az irodának, külön személyzete természetesen ekkor még nem lehetett ós ilyen irányban a királyi leiratok sem intézkedtek, a tervezet ezt a kérdést — a hivatalnoki kar szaporítása nélkül — oly módon kívánta megoldani, hogy az irattár személyzetét a levéltári munka tekintetében Ribicsnek rendelte alá. Ez a fonák intézkedés, amelyből végrehajtása esetében semmi jó sem származhatott volna, világosan mutatja, hogy a magyar kamarán — mint napjainkban is nem egy helyen — a levéltárnok feladatairól és munkásságáról úgy vélekedtek, hogy ezek egészen más, nem levéltári — ez esetben irattári — feladatokkal és teendőkkel kapcsolhatók össze, anélkül, hogy az előbbiek ennek kárát vallanak. Az utasítás tervezetének a bécsi kamarán különös sorsa volt. Tárgyalásánál első ízben történt meg az, hogy a levéltári szempontok az eddig a gyakorlatban korlátlanul érvényesülő, csupán a kincstár anyagi hasznát tekintő felfogást háttérbe szorították. Azonban a felfogás e megváltozásában mégisem volt köszönet, mivel az nem a magyar kamarai, hanem a bécsi házi, udvari és állami levéltár érdekeit szolgálta, amely levéltárt Mária Terézia néhány esztendővel azelőtt, 1749-ben azzal a céllal alapította, hogy benne az uralkodóházra ós ennek országaira s tartományaira vonatkozó — amint ma mondanók — államjogilag fontos oklevelek és iratok összegyűjtessenek.*

1 Hogy a Bécsben újonnan szervezett levéltár részére az ilyen természetű okleveleket a magyar kamarától is minél teljesebben és biztosabban lehessen megszerezni, ez volt az a szempont, amely szerint a bécsi kamara a tárgyalás alá vett tervezetet megbírálta. E felfogásból kifolyólag a királynő elé terjesztett jelentésében felhívta annak figyelmét a tervezet első pontjában •— elég bőbeszédűen — elősorolt fontos közjogi tartalmú oklevelekre, megjegyezvén, hogy megfontolandó volna, vájjon azok továbbra is a magyar kamara őrizetében hagyandók, avagy pedig a bécsi udvarba szállítandók. Ugyanebből a felfogásból fakadt a másik figyelmeztetés is: a magyar kamarán őrzött nagyszámú oklevél között bizonyára van veszélyes tartalmú is. 41 G. Wolf: Geschichte der k. k. Archive in Wien. 1871. — 25. lap.