Levéltári Közlemények, 6. (1928)
Levéltári Közlemények, 6. (1928) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története I. : előzmények és szervezés / 1–52. o.
A MAGYAR KAMARAI LEVÉLTÁR TÖRTÉNETE 11 1754. augusztus 14-én kelt királyi leirat rendelkezéseit, amelyeknek értelmében Kákonyi Ferenc irattárnok az ország levéltárának átadandó oklevelek és iratok jegyzékét összeállította, az 1755. június 5-i királyi leirat már oda módosította, hogy a kiválasztást és jegyzékelést Ribicsnek kell elvégeznie és egyben eltiltotta a kamarát attól, hogy Ribicsnek bármiféle külső megbízatást adjon. 3 * legfeltűnőbb azonban az a teljesen indokolatlannak látszó körülmény, hogy a magyar kamara a levéltárt, helyesebben mondva ekkor még irattárt, egy ezt kifejezetten sürgető királyi leiratra már 1755 április 22-én kénytelen volt Ribicsnek átadni, 3 * holott az általa — a már korábban letett tanácsosi eskün kívül — a levéltárra vonatkozólag leteendő különleges eskü szövegének, valamint a neki adandó levéltári utasításnak tervezete (amelynek bemutatását az 1754. március 12-én kelt királyi leirat elrendelte) ekkor még el sem készült. Végül nem kevésbbé feltűnő az is, hogy Ribics az irattár e kétségtelenül siettetett átadása alkalmával előre is elhárította magáról a felelősséget az iratokban mutatkozó hiányokért, amelyeket ő — saját állítása szerint —kétségtelenül előrelátott. 35 Mindezek a szokatlan jelenségek csak azzal magyarázhatók, hogy a levéltárügyben eddig történt intézkedések célján, t. i. a kincstár anyagi érdekeinek minél hathatósabb érvényesítésén kívül, már ebben az időben Bécsben még egy másik, attól teljesen különböző cél elérésére törekedtek. Még mielőtt Ribics tanácsosi esküjét letette volna, 36 a magyar kamara felvetette a kérdést, nem volna-e helyénvaló, hogy az újonnan kinevezett tanácsos, tekintettel a reá bízott levéltárra, különleges esküt tegyen és ugyancsak különleges, levéltári utasítást kapjon. 37 Miután e gondolat királyi jóváhagyást nyert, a kamara az eskü és utasítás tervezetét kidolgozta s mindkettőt a Pozsonytól távollevő elnökének, gróf Grassalkovich Antalnak, felülbírálás végett megkül33 U. o. Ben. res. 1754. aug. 14. — Acta post Grassalkovich fasc. 29. no. 39. (Kákonyinak 1755. márc. 26-án bemutatott jelentése, mellékelve a kiválogatott iratok és oklevelek jegyzéke). — Ben. res. 1755. jún. 5. 34 U. o. Ben. res. 1755. ápr. 12. — Prot. sess. consilii 1755. pag. 500 (ápr. 22.). 35 U. o. Prot. sess. consilii 1755. pag. 500/501. „Caeterum hac occasione Ribics declaiavit se de actorum defectu, quem infallabiliter futurum praevideret, haud velle respondere, sed talem successive eomperiendum, de tempore in tempus camerali consilio repraesentaturum." 36 U. o. Prot. sess. consilii 1754. pag. 249. (márc. 11.) 37 IL o. Exped. cam. 1754. Febr. Aug. 5.
