Levéltári Közlemények, 5. (1927)

Levéltári Közlemények, 5. (1927) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Ányos Lajos: Szilágyi Erzsébet oklevelei / 59–82. o.

60 DR. ÁNYOS LAJOS történik az intézkedés. Olyan kitételek ezek, amelyeket királyi (és kormányzói) okleveleken szoktunk meg. A rendelkezések pedig olyan természetűek, hogy hasonlókat különben valamely anyakirályné (pl. Nagy Lajos anyja) részéről tapasztalunk. Mindazonáltal nem akarjuk lehetetlennek mondani, hogy a király anyjának saját kancelláriája volt, mely a királyi kancellária mintájára dolgozott. A külső kiállítás tekintetében az összes szóbanforgó oklevelek papírra írvák. A rajtuk levő pecsét pedig mindegyiken piros viaszba van nyomva, ami egyébiránt e korszakban elsősorban uralkodók, királyi családból való személyek kiváltsága volt annyira, hogy még Szilágyi Erzsébet férje, Hunyadi János is, csak kormányzósága óta alkalmazott oklevelein piros pecsétet. Zárópecsót használtatik nvolc levélen (5., 6., 8., 18., 19., 23., 24, 25. sz.). A többi oklevélen a szöveg alá nyomott pecsétet találunk, köztük gyűrűs pecsétet hármat (1., 2., 3. sz.). Az oklevelek közt három ünnepies formájú, a bevezetésben a „memorie commendamus" szólammal: az elsőben (2. sz.) a nyúlszigeti apácákat védelmébe veszi zaklatások ellen; a másikban (11. sz.) lemond szentpéterszegi birtokrészéről;, a harmadikban (17. sz.) Szentetornya nevű birtokát az; óbudai Szent Erzsébet-kápolnának adományozza. A többi inkább. levéljellegű, egyszerűbb kiadvány. A szó valódi értelmében vett (zárópecsétes) levél, nyolc darab van köztük. Az oklevelek formuláit és kifejezéseit tekintve Szilágyi Erzsébet címzése (intitulatio) az oklevelek elsején (amely 1857 január 10-én kelt) „relicta magnifici Johannis de Hwnyad comitis Bistriciensis", az összes többin — még a. legszorosabb értelemben vett leveleken (missiliseken) is — „serenissimi principis domini Mathie Dei gratia Plungarie etc. (vagy: Hungarie, Bohemie etc. avagy: Hungarie, Dalmatie, Croatie etc.) regis genitrix." Az oklevelekben előforduló üdvözlés vagy egyszerűen „satutem" vagy „salutem et favorem" (más változatban „salutem cum favore") avagy „salutem cum dilectione". Más esetekben „nobis sincere dilecte (dilecti)" vagy „nobis sincere grateque dilecte" szólammal üdvözli a címzetteket. Általában minden oklevélből kiérezhető, mennyire tudatában van személye fontosságának és abból a tényből származó méltóságának, hogy ő a király anyja. Parancsokat osztogat nemcsak alkalmazottjainak és jobbágyainak, hanem köztisztviselőknek, vármegyei közönségnek, sőt országna-