Levéltári Közlemények, 5. (1927)

Levéltári Közlemények, 5. (1927) 1–4. - ISMERTETÉSEK - A magyar tudománypolitika alapvetése. Szerkesztette Magyary Zoltán. Budapest, 1927. / 299–302. o.

ISMERTETÉSEK 301 A második fejezet a magyar tudományos élet fejlődésének ismertetése után a bölcsészet s a szellemi tudományok múltját, jelenét és jövő feladatait adja. A reális tudományok múltjáról, jelenéről és jövő feladatairól azonban nem tájékoztat, hanem az olvasót ez irányban a Természet-, Orvosi, Műszaki és Mezőgazdasági Tudományok 1926. évi január havában tartott Országos Kongresszusának Munkálatai c. kiadványra utalja. A harmadik fejezet a tudományos munka eszközeiről, műhelyeiről szól és azokkal az intézményekkel foglalkozik, melyek tudományos feladatok megoldására alkalmasak. Ide iartoznak a felső oktatásügyi intézetek, a közgyűjtemények, a kutatóintézetek és a külföldi magyar tudományos intézetek, melyek legtöbbjének múltját is vázolja. A negyedik fejezet a tudományok művelőinek szervezeteit, jelesül a fennálló tudományos tásulatokat, valamint azoknak országos szövetségét tárgyalja és kiterjeszkedik azoknak a nemzetközi tudományos szervezeteknek ismertetésére, melyekkel való együttműködésünk a magyar tudomány fejlesztése szempontjából kívánatos. Az ötödik fejezet a tudományos munka eredményeinek közzétételét ismerteti. A hatodik fejezet pedig a magyar tudományos élet közigazgatásának és kormányzásának bemuíarása után a magyar tudománypolitika jövő feladatait foglalja össze. A könyv nagyérdekű • és dús anyagából a levéltárügygyel több dolgozat is foglalkozik. Dr. Hóman Bálint „A múzeumok, könyvtárak, levéltárak" című dolgozatában a közgyűjtemények, —• így a levéltárak — eredetéről megállapítja, hogy aziok általában korlátolt használatú magángyűjteményekből fejlődtek nyilvános jellegű intézetekké. A szakgyüjteményi rendszer kialakulásával egyidejűleg kezdődött a nagy levéltárak megszervezése, mely nálunk az Országos Levéltár felállításával indult meg. Dr. Szekfű Gyula „A levéltáriak" című cikkében levéltárainkról ad becses áttekintést, melyek a sok sorscsapás dacára igen szép számmal maradtak fenn és a XIII. század óta ebben a tekintetben is eléggé lépést tartottunk a nyugati országokkal. A levéltárak anyagából igen sok került kiadásra, bár e munka rendszertelensége folytán eddig éppen az újabbkor! anyag közlésének hiánya volt szembeötlő. Erősen érezzük a levéltári bibliográfia hiányát, holott levéltáraink gondosabb ismertetése megkönnyítené a kutatók mun-