Levéltári Közlemények, 5. (1927)

Levéltári Közlemények, 5. (1927) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Varga Endre: Teleki Mihály levelezése. VIII. kötet. Szerkeszti Gergely Sámuel. (1678–1679) Budapest, 1926. / 286–291. o.

ISMERTETÉSEK 289 Esztendők során keresztül, valóságos sisiphusimunkával törekedett legyőzni Teleki a belső és külső tényezők által támasztott nehézségeket, hogy a menekültek dolgát előbbre vihesse. A sztambuli udvarban beállott hangulatváltozás, az új nagyvezér, Kara Musztafa által képviselt harciasabb szellem s a francia szövetség létrejötte azzal a reménnyel biztatja Telekit, hogy az 1678. évben megvalósíthatja régi s egyszer már eredménytelenül megkísérelt tervét: megindulhat a magyar hadakkal a Felvidék felszabadítására. De mielőtt az akció valóban megkezdődhetett, Erdélynek iijra kritikus napokat kellett átélnie. A Béldi-féle mozgalom 1678 elején hónapokra elvonta a fejedelem "s környezetének figyelmét a bujdosók ügyétől. Bár a kezdetben veszedelmesnek látszott megmozdulás nem vert széles hullámokat s az Erdélyben mutatkozó zavarokat sikerült hamarosan elfojtani, az udvar hosszú ideig riadt várakozásban él, nem tudván, mire fejlődnek az események. Teleki mindent elkövet a mozgalom ellensúlyozására. Bethlen Farkas, Mikes Kelemen és Bessenyei Mihály jó instrukciókkal ellátva alkusznak, ígérnek, vesztegetnek a portán s támogatva a francia követ által is, végre kedvező döntést eszközölnek ki. A nagyvezér 1678 április 22-én ünnepélyes formák között ítéletet tart a Sztambulba szökött erdélyi urak felett: örökös rabságra ítéli Béldit, Csákit és Faskót több társukkal együtt, a szultán pedig keményhangű levélben inti Erdélyt az Apafi iránti hűségre, sőt hallgatólagos engedélyt nyújt a felvidéki hadműveletek megkezdésére. Az Erdélyt fenyegető veszedelem elhárítása közben is Teleki valóban megfeszített munkát végez a magyar hadak harcképes állapotba helyezéséért, de a lengyelek ellenséges állásfoglalása, a franciák által megígért segédcsapatok és pénzküldemények elmaradása, az évek óta nélkülöző, kedvét vesztett menekült sereg ziláltsága, a vezérek közötti egyenetlenség, Wesselényi Pál és Thököly versengése a merészebb célkitűzést előre kizárta. Az elkésve, 1678 május végén megindult hadjárat nem egyéb rövid hadi sétánál Zemplén—Abaúj—Borsod vármegyék között, ami néhány kisebb erősség (Torna, Putnok, Szerencs) elfoglalásán kívül számbavehető sikert nem is hozott. A helyzet reménytelenségét látva, Teleki még augusztus derekán visszatér Erdélybe, hadai pedig Eperjes alól lassan elhúzódnak Debrecen irányában régi szállásaikra, alig zavartatva Leslie császári generális által. Levéltári Közlemények. 19