Levéltári Közlemények, 5. (1927)

Levéltári Közlemények, 5. (1927) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Varga Endre: Teleki Mihály levelezése. VIII. kötet. Szerkeszti Gergely Sámuel. (1678–1679) Budapest, 1926. / 286–291. o.

ISMERTETÉSEK 287 bak, úgyhogy 1912-ig a munka első fele, 6 kötet — melyek az 1656—1674. éveket foglalták magukban — közrebocsáttatott, sőt némi várakozás után, 1916-ban a 7. kötet (1675— 1677) megjelenésével a második rész kiadása is megkezdetett. Ezután azonban az országot sújtó események s a tudományos társulatok anyagi válsága miatt hosszú szünet következett; úgy látszott, hogy a nagy művet a félbenmaradás veszedelme fenyegeti, mikor végre, az előző után tíz esztendővel, megjelent 8. kötet, a benne összegyűjtött levélanyaggal további két év történetéhez nyújt forrást s reményt arra, hogy az újra megindult vállalat egész terjedelmében befejezést nyer. A 8. kötetben foglalt két esztendő — 1678 és 1679 — a hanyatló Erdély történetében aránylag nyugodt időszak; nagy horderejű események nem történnek ugyan, de a helyzet labilitása bizonytalanná teszi a jövőt, a levelekből kicsendül a lelkeket megülő szorongás. A bizonytalanság kora ez: Apafi trónja éppen nem szilárd, a porta politikája változó, meglepetéseket tartogathat, bármikor elejtheti a fejedelmet s akkor belső zavarok, esetleg ismét török hadak fosztogatásai következnek Erdélyre. A gyengülő államhatalom nem tudja már összetartani a széthúzó erőket, Zólyomi még ott praktikái Sztambulban s otthon is újabb és újabb aspiránsok nyújtják ki kezüket az ingadozó fejedelmi szék felé. A veszedelem védekezésre kényszeríti az udvart: egymásután fogatnak el azok, akik gyanúba kerültek s gyanúba kerülni nem nehéz, folyik a vádaskodás, a fejedelem nem tudhatja, kiben bízzék; viszont mindenkiben ott él az aggodalom: talán már kegyvesztetté vált s titokban eljárás készül ellene, igyekeznek hát befolyásos embereknél oltalmat keresni a valódi vagy képzelt vádak ellen. S mintha a lelkeken ülő depresszió fizikai kihatása volna, a levelek sűrűn hozzák-viszik a panaszokat betegségről, halálról, a pestis meg-megújuló pusztításáról. Teleki poziciója még bizonytalanabb, mint a fejedelemé: jól tudja, hogy személye a portán nem rokonszenves, sőt sokszor közel áll a bukáshoz („Vagyon híremmel, hogy énrólam az portán... el is készíttetett sokaktúl... az ellenem való sententia, az felőlem Íratandó articulus is concipiálva vagyon", írja Naláczinak 1678 február 2-án) s helyzetét otthon sem érezheti megnyugtatónak. Van ugyan néhány hű barátja, a fejedelemné kegyét is bírja, ki mindig igen atyafiságos hangon ír neki, de már a befolyásolható fejedelem