Levéltári Közlemények, 5. (1927)

Levéltári Közlemények, 5. (1927) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Pleidell Ambrus: Mályusz Elemér: Sándor Lipót főherceg nádor iratai 1790–1795. (Magyarország újabbkori történetének forrásai) Budapest, 1926. / 283–286. o.

284 ISMERTETÉSEK ságának megvédésére, mint a király és a nemzet egymásratalálásának jele, tapasztalatlanul, fiatalon, 18 éves korában került Sándor Lipót a magyar nádori székbe. Bécsben azt várták tőle, hogy a király fia és a trónörökös öccse buzgó és kérlelhetetlen támasza lesz a király abszolút hatalmának, a nemzet pedig azt remélte, hogy a király fia meg fogja tartatni a törvényeket a királlyal is. A nemzet nem csalódott benne. A fiatal nádornak köszönhető, hogy azok az alkotmánybiztosító engedmények, amelyekre Zichy országbíró, Ürményi és a prímás rábeszélésének engedve, II. Lipót még koronázása előtt, talán kissé meggondolatlanul, ígéretet tett, bele kerültek a corpus iurisba, bár a gyanakvó, hatalmát féltő, abszolutisztikus hajlamú Lipót hajlandó lett volna ígéretének legalább egy részét visszaszívni. A fiatal főherceg a nemzet jogainak és a törvényeknek őre lett, s míg atyja titkos rendőrséggel kezdte behálózni országait és kémekkel figyeltetni népeit, Sándor Lipót fiatal szívének egész melegével megszerette új hazáját ós gyanakvástól ment őszinte lelkének szavára hallgatva, felháborodottan utasította vissza a gyanúsításokat, amelyekkel Izdenczy és társai a király és nemzet közé új éket akartak verni. A tragikum csíráit hordta magában ez a két ellentétes egyéniségű ember, az apa és a fiú, ellenkező feladattal ós céllal, egymásnak szembeállítva, ellenséges érzületű emberek környezetében, a király korai halála azonban megakadályozta, hogy a király és a nádor egymással összeütközzenek. Mindezekről eddig keveset tudtunk. A fiatal nádorról senki sem gyanította, hogy csendesen kimondott, de határozott szavai olyan súlyosan nyomtak Bécsben a latban. Ferenc trónraléptével a nádor szerepe még fontosabbá válik. Eddig atyjával szemben kellett védenie magyarjait, határozott, kiforrott egyéniségű emberrel szemben, aki egy életen át szerzett tapasztalatokra támaszkodva tűzött célt maga elé és követni tudta azt nehéz viszonyok között is. Ferenc, az új király, nem volt ilyen határozott egyéniség. Nem igen szeretett a dolgok mélyére nézni, közömbös lelkű, tapasztalatlan ember volt, aki szívesen követte a nála okosabbak tanácsát. A nádor igazi szerepe csak most kezdődött. A magyar ügyekben már otthonossá vált, ismeri a nemzet óhaját, vágyait, ismeri hibáit, ismeri a hazai viszonyokat s a nádor magyar ügyekben lassan a király irányítójává válik. Ferenc uralkodásának első éveiben a reakciónak sehol semmi nyoma. A magyarfaló Izdenczy államtanácsos jelen-