Levéltári Közlemények, 5. (1927)
Levéltári Közlemények, 5. (1927) 1–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Föglein Antal: Sopron vármegye levéltára az 1921. évi kényszerköltözés után / 274–282. o.
KISEBB KÖZLEMÉNYEK 28! tott össze, leltár segítségével az eredeti osztályokra, csoportokra s alcsoportokra könnyen felosztva már néhány nap alatt el volt helyezhető az új helyiségben. S mikor a trianoni béke aláírása után tisztemet ott kellett hagynom, ezt az értékes levéltárat leltár mellett adtam át a cseh-szlovák hatóságnak. E leltár 9 adatait még máig is ismerem s még máig, innen is tudom, mi maradt ott... Azóta, hivatalos kiküldetések alkalmával, több helyhatósági levéltárat volt már alkalmam megszemlélni: de, sajnos, be kell vallanom, ilyen leltárt az illető levéltárak gondozói nem tudtak felmutatni. Pedig saját kárukon tapasztalták, hogy mily szükséges ilyen leltár. Az egyiknél például a gondjaira bízott levéltár anyagának kezelhetés szempontjából való beosztását kérdeztem, minthogy az iratok minden összefüggés nélkül', csak éppen a hely kihasználását szem előtt tartva, sorakoztak az állványokon s nem adhatott feleletet, mert maga sem ismerte sem a gondjaira bízott teljes levéltári anyagot, sem annak beosztását, csoportosítását. Kértem, hogy mutassa meg a levéltárnak legérdekesebb s így kiválóan értékes iratát, egy nevezetes összeírást, amelyről tudtam, hogy ebben a levéltárban őrzik: azt felelte, nincs meg, elveszett: már az elődje alatt elveszett. De ugyebár, ha ennek a levéltárnak rendes s pontosan felfektetett leltára lett volna, ez a levéltárnok már az átvételnél megállapíthatta volna a hiányt. így azonban mindig ő rajta fogják keresni ezt a nevezetes iratot. Egy másik helyhatósági levéltárban a közgyűlési jegyzőkönyvek sorozata volt hiányos. A kötetek számozottak lévén, könnyen meg lehetett állapítani, hogy csak újabb időben tűnhettek el az illető jegyzőkönyvek. Itt is volt a felelet, hogy az előd alatt tűntek el. Én elhittem, más is elhiszi: de ha az illető levéltárnok leltárral a kezében vette volna át a levéltárat, ez a hiány hivatalosan is megállapítást nyerhetett volna. De talán még az előd alatt sem vesztek volna el, mert egyegy revizió ilyen leltárral a kézben talán mégis csak előadódott volna az idők folyamán s akkor utána néztek volna,, hová kerültek, ki és mikor vette ki e jegyzőkönyveket s visszakövetelték volna az illetőtől. De elég ebből ez az egy-két eset. Szóvá akartam tenni r hogy egyrészt a vármegye levéltárnoka, belátva a szükségét,. ha befejezi majd a levéltár rendezésének, elismerjük, nagy 9 Nagyjában közölve: Levélt. Köziem. I. évf. (1923.) 159—164. L