Levéltári Közlemények, 5. (1927)

Levéltári Közlemények, 5. (1927) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Gárdonyi Albert: A firenzei állami levéltár / 128–135. o.

A FIRENZEI ÁLLAMI LEVÉLTÁR. Firenze szívében, a hajdani nagyhercegi palota (Palazzo vecchio) szomszédságában emelkedik az a hatalmas épületkolosszus, mely eredetileg a nagyhercegi hivatalok (uffizi) befogadására volt szánva, ma azonban a világhírű képtáron (Galleria degli Uffizi) kívül a nemzeti könyvtár (Biblioteca Nazionale) s az állami levéltár (Archivio di Stato) elhelyezésére szolgál. Dr. Csánki Dezső államtitkár úr megbízásából alkalmam volt a közelmúltban a firenzei állami levéltárban hosszabb időn át dolgozni, megismerkedtem a levéltár anyagával és szervezetével s örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy szerzett tapasztalataimról e helyen legalább vázlatosan beszámoljak. Az 1903 áprilisában Rómában tartott nemzetközi történettudományi kongresszus alkalmából a firenzei levéltár akkori igazgatója, Alessandro Gherardi kiadta a levéltári anyag vázlatos leltárát (Inventario sommario), amely kiadvány befejezetlen maradt ugyan, kitűnő szolgálatokat tesz azonban így is a kutatónak, mert tájékoztatja a levéltár anyagáról s lehetővé teszi, hogy nagyobb időveszteség nélkül rátaláljon a munkájához szükséges forrásokra. A leltárnak nem az volt a célja, hogy darabonként beszámoljon a levéltár anyagáról, hanem azon hivatalok, intézmények és személyek ismertetésére szorítkozott, melyekre vonatkozóan a levéltár adatokat tartalmaz. A levéltár anyagának ismertetését mi is e leltár nyomán végezzük abban a tudatban, hogy jobb útmutatót nem választhattunk volna. A nyomtatott leltár elsősorban az úgynevezett Archivio Diplomatico anyagát Öleli fel, mely 135.980 hártya- és 2565 papíroklevelet tartalmaz a 726. és 1856. évek közötti időszakból. Az Archivio Diplomatico tulajdonképen nem levéltár, hanem oklevélgyűjtemény, melynek anyaga részben hivatali úton, részben ajándék vagy vásárlás útján jutott a levéltár birtokába. Ez oklevélgyűjtemény anyagát a nyomtatott leltár proveniencia szerinti csoportokba állította s a betűrendbe szedett címszók után az odatartozó oklevelek darabszámát, továbbá a legkorábbi és legkésőbbi oklevél évszámát