Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Miskolczy Gyula: A házi, udvari és állami levéltár Bécsben : második közlemény / 44–79. o.

A HÁZI, UDVARI ÉS ÁLLAMI LEVÉLTÁR BÉCSBEN 75 2. Magyarország. Ez osztály anyaga két csoportra osztható: a) A magyar oklevelekre és b) a magyar aktákra, a szorosan vett „Hungariea"-ra. a) Magyar oklevelek. Az 1193., illetve (az 1193-i oklevél másolat lévén) az 1202. évtől kezdve 1840-ig kb. 700 darab magyar vonatkozású oklevél gyűjteménye, amelyből az ante-mohacsiana 400 darabot tesznek ki. Mindezen oklevelek regesztái a XVI. számú magyarerdélyi repertóriumban találhatók, amely azonban a szoros értelemben vett magyar oklevelek mellett a levéltár egyéb osztályaiban található magyar vonatkozású okleveleket is felöleli, míg más, oda bevezetett oklevelek azóta visszakerültek Magyarországba, az Országos Levéltárba. Az oklevelek egy része a Habsburgok magánjogi viszonylatai következtében került a házi, udvari és állami levéltárba. Így a XV. században kihalt nagymartoni grófok oklevelei, amelyek a grófok nagymartoni és fraknói birtokával jutottak a Habsburgok kezébe, akik ezen birtokokat 1447 és 1451ben megvették. Mikor ezután 1626-ban II. Ferdinánd király Fraknót a hozzátartozó birtokokkal együtt Eszterházi Miklós nádornak adományozta, az oklevelek továbbra is megmaradtak a Habsburgok magánbirtokában. Közöttük igen értékes darabok vannak, pl. Imre király 1202-ben kiadott aranybullás oklevele, a pecséten a magyar állam legrégibb címerével. A másik származási csoport: a magyar királyoknak, rendeknek és orszagnagyoknak egyoldalú kötelezvényei a Habsburg-ház tagjai iránt. Ilyen pl. Zsigmond király 1402 szeptember 14-én kelt oklevele, amelyben a magyar rendek beleegyezésével IV. Albert osztrák herceget teszi meg utódjának azon esetre, ha fiörökös nélkül halna meg; vagy ilyen a magyar rendek 1492 március 7-i oklevele, amelyben II. Ulászló magtalanul történő elhalálozása esetére elismerik III. Frigyes császár és Miksa német király trónöröklési jogát, vagy az erdélyi pragmatica sanctio oklevele stb. Külön említendők a bilaterális szerződések, amelyek két példányban állíttattak ki. A házi, udvari és állami levéltárnak ezen kategóriába tartozó oklevelei csaknem kivétel nélkül az osztrák példányok, vagyis azok, amelyeket magyar részről állítottak ki és adtak át a Habsburgoknak.