Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Kravjánszky Mór: A velencei állami levéltár : R. Archivio di Stato, Venezia / 1–19. o.

2 DR. KRAVJÁNSZKY MÓR Szívesen adnak engedélyt a hivatalos órák alatt a levéltár megtekintésére, amelynek nagysága szakembereket is bámulatba ejt. Széles kolostori folyosók, jobbról-balról termek, vagy egykori szerzetesi cellák. Falaikat most hatalmas boltozatig érő faállványok borítják s a rajtuk kettős sorokban felsorakozó kötetek, kéziratcsoímók, oklevéldobozok végeláthatatlan tömege. Ez a levéltár, úgy ahogy ma van, két részre oszlik, az egyik rész a Serenissima Republica levéltára azon levéltárakkal együtt, amelyek a köztársaság idejére vonatkoznak, legyenek azok egyházi, vagy világi jellegűek. Ez az Archìvio Vecchio, mely az 1797. évvel zárul. Ami ezután érett levéltári anyaggá, a forradalmi kormányzat az Itália-királyság, az osztrák uralom, s végül a Regno d'Italia idején, az alkotja az Archivio Moderno-t. Mi természetesen rövid ismertetésünkben nem nyújthatunk helyet a modern résznek, a régi részből is csak azon osztályokra terjeszkedhetünk ki, amelyek világtörténelmi szempontból, vagy a mi speciális történelmi érdeklődésünk szempontjából a legértékesebbek. Sajnos, nem maradt reánk a köztársaság egész levéltári anyaga, hiszen a már említett pusztításokon kívül a levéltárak nagy ellensége, a tűzvész és titkos ellenségei a molyféreg és nedvesség helyrehozhatatlan veszteséget okoztak. Tűzről tudunk 976-ban a városházán; 1105-ben leég a város nagy része, 1230-ban leég a kincstár, amely tűz „ducalia privilegia concremavit"; 1310-ben forradalmi tömeg felgyújtja a rialtoi hivatalokat, iratok odavesznek. Tűz dúl 1479, 1483, 1514-ben. De talán a legnagyobb veszteségek az 1574-i és 1577-i tűzvésznél érték a levéltár anyagát, amikor a Palazzo Dúcaiéban, magában a Cancelleria Dúcaiéban és Cancelleria Secretában lett igen-igen sok oklevél, politikai okmány, követi jelentés lángok martaléka. Többé-kevésbbé teljes anyagról ezért csak a XVI. századtól kezdve beszélhetünk. * Velence arisztokratikus köztársaság volt, élén a patríciusok Maggior-Consiglio-jával és a doge-val. (Dux, duce = doge, címe: Serenissimo Pricipe.) A Maggior Consiglioból szakadt ki a Senato, tagjai: 60 senator + 60 póttag („Zonta") + 6 életfogytiglan beválasztott 80 éves „dékán" + 24 segretario. Ezek a szervek megfelelnek körülbelül annak, amit a középkori országokban a rendi gyűlések képviselnek. A Maggi or-Consiglio nevében a Senato képviseli a