Levéltári Közlemények, 4. (1926)
Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Eckhart Ferenc: Az osztrák levéltárügy a háború után / 20–43. o.
42 DR. ECKHART FERENC anyaga a világháború iratanyagának beszállításával és a monarchia összeomlása utáni években beszállított irattárakkal lényegesen megnövekedett, megsokszorozódott. Csak néhány főbb kérdésre akarok az alábbiakban rámutatni, melyek a háború utáni időkben merültek fel. Legnagyobb változást a kutatás időhatárának előretolása idézte elő. Ludo Moritz Hartmann 1894-ben állapította meg a levéltári anyag használatának utolsó évét. Ha régi levéltári szakemberek nem lépnek közbe, a szocialista tudós 1918-ig is elment volna. A kutatás szabadságának ez a megkönnyítése kétségtelenül politikai célzattal is történt. Az új kormányzat azt hitte, hogy a levéltárakban sok olyan ismeretlen anyag található, mely a régi rendszert és különösen a dinasztiát kompromittálja. Ezen túlzott liberalizmushoz még egy intézkedés járult, mely rossz hatással volt a levéltár tudlományos életére: az összeomlás óta mindenkinek meg van engedve a házi, udvari és állami, de a többi levéltárakban is a kutatás, az igazgatóságnak nincs jogában a kutatóktól bizonyos fokú tudományos képesítést megkívánni. A tudományos kutatás részére minden levéltári állag szabad, mely valamely hatóság működéséből származik, amennyiben a meghatározott használati időn belül van. „A különleges szabályokat más természetű, a levéltárban deponált anyagot illetőleg" — miként a házi, udvari és állami levéltár belső éltetét szabályozó határozmányok mondják 10 — ezen határozmányok nem érintik." Természetes, hogy a kutatási korhatár negymértékű kiterjesztése erősen vonzotta a levéltárba a kutatókat, hisz az összeomlás előtt 1847-ig lehetett csak a levéltárat használni és azt is csak előzetes cenzúra mellett. De a tudósok mellett szenzációéhes pénzcsinálók is jöttek, kik könnyű munkával iparkodtak az olvasóközönség kíváncsiságát és "botrányhajhászatát a napisajtóban kielégíteni, ami egy-két esetben sikerült is nekik. Ennek a komoly kutatásra, a tudományos munkára az a káros hatása volt, hogy ily pénzcsináló kutatók nem egyszer közöltek már „szenzációs" darabokat, melyeket tudományosan dolgozók hosszas munkával készítettek elő a tudományos feldolgozásra. A Magyar Tört. Társulat, melynek tagjai a Bécsi Magy. Történeti Intézet támogatásával a levéltár legszorgalmasabb látogatói közé tartoznak, beadvánnyal fordult a levéltár 10 Bestimmungen über die Verwaltung und Benützung des Haus-, Hof- u. Staatsarchivs, Wien, d. 30. Dez. 1925.
