Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Eckhart Ferenc: Az osztrák levéltárügy a háború után / 20–43. o.

AZ OSZTRÁK LEVÉLTÁRÜGY A HÁBORÚ UTÁN 39 használatra való bocsátása csak öt nappal a közlés megtétele után történik, ha közben ellen nem mond a román levéltári megbízott. A hadműveletekre vonatkozó iratanyagnál a titoktartás a mai Románia területére vonatkozik. Ezzel a ponttal Románia, úgylátszik politikai leleplezéseket akart megakadályozni. Bizonyára mint a volt monarchia egykori szövetségese, nem akarta, hogy külpolitikai állásfoglalásai, dinasztiájának ebben való szerepe kritikai megvilágításban részesüljön. Hogy a világháború anyagának romániai részére vonatkozólag a titoktartást kívánta, az a hadműveletek lefolyásának ismerete mellett eléggé érthető. Ez a pont magyarázza meg azt is, hogy Románia a szerződésben egyébként meglehetősen engedékenynek mutatkozott. Nem érdektelen a szerződésnek az a cikke sem, mely a világháború iratanyagáról szól. Ebből Románia nem kap, de a betekintés, meg a kölcsönzés joga biztosítva van számára. Megkapja azonban Románia az egész mai területére vonatkozó hadbírósági iratokat, egy évvel a szerződés életbelépte után. Már ezen idő előtt megkapja — a nemzetközi ellenőrző bizottságok beleegyezésével — azon hadbírósági aktákat, melyek oly bűntényeket tartalmaznak, melyekért halálbüntetést szabtak ki. Az utolsó pontok egyike még bókolás az osztrák álláspont előtt. (20.) Azon feltevéssel, hogy az osztrák kormány az előző cikkekben vállalt kötelezettségeknek eleget tesz, a a román kormány késznek nyilatkozik az osztrák kormány által a saint-germaini szerződés 93. pontjából levezetett provenientia-elvet elismerni, azonban kizárólag az Ausztriához való viszonylatban és praeiudicium nélkül. — A román tárgyalók tehát elismerték, hogy a 93. cikkből le lehet vonni a provenientia elvét, amit a csehek az elv feltételes elismerése mellett tagadtak. A cseh és a román szerződés cikkeihez alkalmazkodik a jugoszláv állammal 1923 június 26-án kötött egyezmény is. Ez az irattári anyagot úgy kezeli, mint a cseh szerződés, a román szerződést meg abban utánozza, hogy az osztrák kormány húsz évre kötelezte magát, hogy a régi Szerbiára vonatkozó iratokat 1900 utáni korból nem hivatalos kiküldötteknek, a jugoszlávok bécsi követségének beleegyezése nélkül nem fog használatra kiadni. A jugoszlávok is jogot nyertek ugyanolyan megbízottak kiküldésére, mint a csehek és a románok. Egy függelék felsorolja azt az anyagot, melyet