Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Eckhart Ferenc: Az osztrák levéltárügy a háború után / 20–43. o.

AZ OSZTRÁK LEVÉLTÁRÜGY A HÁBORÚ UTÁN 35 A cseh-szlovák nemzet kulturális igényeinek figyelembevételével kiadatnak „a provenientia elve osztrák magyarázatának sérelme nélkül" egyéb levéltári anyagok is, melyek külön függelékbe foglaltattak. Az átadás díjtalan és az egész iratanyagra vonatkozik minden előzetes cenzúra mellőzésével. Azon iratanyagra vonatkozólag pedig, mely közös jellegű, az osztrák közigazgatásra vagy más harmadik állam közigazgatására is vonatkozik s így az osztrák kormány által károsodás nélkül ki nem adható, a cseh-szlovák kormány kiküldöttjeinek a korlátlan szabad hozzájutás adatik meg a levéltárak, irat- és könyvtárak összes raktáraiban osztrák tisztviselő jelenlétében. Mindennemű leltárak, repertóriumok, tárgymutatók stb. átnézése, leírása, másolatok és kivonatok készítése meg van nekik engedve. Ilyen iratok a cseh-szlovák kormánynak kívánságára kölcsön is adatnak. Ezek az accreditált cseh-szlovák megbízottak, kiknek kötelessége a hivatalos titoktartás, működésük eredményét csak hivatalos célokra használhatják fel. Ezen eredmények publicisztikai felhasználása csak mindkét kormány beleegyezésével, illetőleg ezen beleegyezés nélkül csak 10 év múlva történhetik meg. Mindkét államot közösen érdeklő anyag selejtezése csak a csehek beleegyezésével történhetik meg. A szerződés, mint látjuk, meglehetősen előnyös a cseriekre nézve, hisz alig lehet igény, melyet egyik vagy másik pont alá ne lehetne vonni. Az osztrák kormány az adminisztratív aktákra való igények kielégítésén kívül a cseheknek lehetővé tette minden levéltári anyag közvetlen használatát s a cseh kiküldöttek az általuk használt anyag közlésében csak 10 évre, vagyis 1930-ig vannak korlátozva. Ezen idő eltelte után tehát a csehek minden anyagot tetszésük szerint közölhetnek. Az osztrák kormánynak ez az engedménye 1930-tól kezdve illuzóriussá tesz minden határt a levéltári anyag használatában. A cseh-szlovák kultúrigények pedig a szerződés függelékében felsorolt anyag kiszolgáltatásával nyertek kielégülést. A házi, udvari és állami levéltárból: a cseh korona levéltára II. Rudolf felséglevelével; azon oklevelek, akták és könyvek, melyeket Rosenthal hozott el Prágából a cseh korona levéltárából (1750) a bécsi házi, udvari és állami levéltár alapításakor; más hasonlóképen Csehországból elhozott anyag, a csehországi jezsuita tartomány és a II. József császár által megszüntetett cseh-szlovák köztársaság területén levő kolostorok oklevelei, a régi cseh kir. helytartóság és kamara irat3*