Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Eckhart Ferenc: Az osztrák levéltárügy a háború után / 20–43. o.

28 DR. ECKHART FERENC különösen a polyglott monarchiában nemzet és ország fogalmai korántsem fedték egymást, valamely idegen, esetleg ellenséges személy vagy hatóság szellemi munkáját, kormányzati ténykedését aligha vitathatjuk el azon nemzet számára, mely ezen kormányzati tevékenységnek szenvedő tárgya. Viszont azt, sem fogadhatjuk el a „patrimoine intellectuel" kritériuma gyanánt, hogy az egyes aktáknak vagy aktacsoportoknak milyen nemzetiségű ember a szellemi szerzője. Tény az, hogy még ma, annyi év után sem tudjuk ezen fogalmat elfogadhatóan meghatározni és csak arra a meggyőződésre juthatunk, ha komolyan gondolkozunk ezen 196. cikk jelentősége felől, hogy a békeszerződés bölcsei szándékosan választottak ilyen homályos fogalmat, hogy nyitva maradjon az út az érdekelt államok szabad megegyezésére a szellemi javak kérdésében. Az utódállamok, szövetségeseik kívánságait nem akarták elutasítani, viszont nem tudtak oly megoldást sem találni, mely egy békeszerződés rövid cikkébe foglalva elintézhette volna ezt a bonyolult kérdést. Tény az, hogy ez a cikk mindeddig nem sokat ártott az osztrák gyűjteményeknek és a levéltáraknak sem, annyival is kevésbbé, mert a 196. békecikk arra kötelezi Ausztriát, hogy tárgyaljon az érdekelt államokkal, ha ezt kívánják, békés megegyezés megkötése végett. Osztrák felfogás szerint ez nem jelenti azt, hogy nekik ily megegyezéseket meg is kell kötni, tárgyalásba pedig mindenkor szívesen bocsátkoznak. Az osztrák békeküldöttség válaszának csak éppen a 189. pontnál volt eredménye. Ezt a pontot a végleges béke, melyet ultimátummal nyújtottak át az osztrák küldöttségnek, szétválasztotta. Míg a cikk 2. és 3. bekezdése, mely az átengedett területekről elszállított akták visszaadásáról szól, a végleges szöveg 193. cikke lett, az első bekezdést kivették ezen cikkből és új cikket, a 93.-at csinálták belőle, mely már többé nem a „jóvátételek" (réparations) csoportjában szerepelt, hanem a „politikai határozmányok" között. A szöveg is módosítást szenvedett, a „concernant" szót „appartenant" helyettesítette, tehát nem az osztrákok javasolta „provenant". Kétségtelen, hogy az „appartenant aux administrations" távol áll az osztrákok kívánta „provenant de 1'activité des administrations" kifejezéstől, de mégsem vonja maga után oly szükségszerűen a tartalmi elv (Betreffsprinzip) elfogadását, mint az eredeti „concernant". Osztrák felfogás szerint az „appartenant" teljesen fedi az osztrák kívánságot. Mert mi tartozik valamely levéltári anyagból