Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Pleidell Ambrus: Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. rész, 4. kötet. Oklevelek és levelek 1453-tól 1459-ig. Sopron, 1925. / 265–273. o.

272 ISMERTETÉSEK ahol maga is bátrabban megjelenhet (294. sz. oki.). — Vájjon ez ä szóltében-hosszában dívó represszália csak a század közepén tomboló ököljognak a következménye-e, vagy pedig legalább szokásjogként már régóta meghonosodott? — jelen kötet alapján nem lehet eldönteni. Kanizsai Imre 1453-ban csak azt veti a soproniak szemére, hogy „propter familiärem aliorum nostrum iobagionem arrestare non debuissetis" (36. sz. oki.), míg Kanizsai László kir. főlovászmester 1458-ban figyelmezteti a soproni tanácsot, hogy „ordo iuris nullibi 'in regno talles larrestationes et dietentiones permittit" (338. sz. oki.). Tény azonban, hogy nemcsak a soproniak és a környéken lakó nemes urak éltek ezzel az önsegéllyel, hanem használták azt a kőszegiek (399. sz. oki.) és a szakonyiak is (277. sz. oki.). Ügy látszik, lényegében ugyanazok á mellékkörülmények ós jogi felfogás hozták létre, amelyek a nemzetközi nepresszáliát. Mindezeket csak példának akartuk felhozni arra. hogy milyen értékes adatokat tartalmazhat egy város jelentéktelennek látszó oklevélanyaga. Végül néhány tárgyi megjegyzés. A 21. sz. oki. rubrumában hibásan van „Bükön behajtott szarvasmarhákról" szó, az oklevél (quidam vester concivis in possessione ... Byk quosdam boves per nostros iudices et jobagiones iuri arrestasset) a szóbanforgó szarvasmarhák „letiltásáról", „zár alá vetéséről" beszél. — Franeiscus Osth de Azzonfalvá-t nem helyesen fordítja a szerző Asszonyfalvi Osl Ferencnek (331, 448. sz. oki.). Igaz ugyan, hogy az Asszonyfalvi Osth, illetőleg Ostffy-család az Osl-nemzetségnek egyik ága, s az Osth-név kétségtelenül az Osl elferdülése, de ha már a szóbanforgó Ferenc is Osth-nak írta magát s a család neve később is ebben az alakban (östffy) szerepelt, nincs értelme az ősi nemzetségnév Osl-alakjához ragaszkodni éppen a családnevek kialakulásának korában, annál kevésbbó, mert maga a szerző is a legtöbb előforduló családnevet a rubrumban olyan alakban írja, ahogyan azt ma ejtenénk, még a ch-t és w-t sem tartja meg: Georgius db Welche — Völcseji György (pl. 116. sz. oki.). — A kiadás körüli sietségnek tudható be az az itt-ott előforduló következetlenség is, amelyekkel magyar és német családnevek írásánál egyaránt találkozunk. Csak egy példa: A 8. sz. oklevélben szereplő Petrus de Rayk-ot Rajki Péternek írja a rubrumban, a 392. és 408. sz. oklevél rubrumában ugyanezt Rajjsy-nak, míg a 446. sz. oklevélben ismét Rajki-nak, holott y-al „Reyky