Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Pleidell Ambrus: Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. rész, 4. kötet. Oklevelek és levelek 1453-tól 1459-ig. Sopron, 1925. / 265–273. o.

270 ISMERTETÉSEK tehát, az „arrestatio", „verpot", — magyarul talán zálogolásnak lehetne nevezni, ha ez a szó nem volna már másra lefoglalva, de ez sem fedi egészen azt a középkori városi jogi szokást, hogy valaki egyetlen szavával zár alá vethette másnak a vagyonát mindaddig, amíg az magán, vagy bírói úton ki nem egyezett vele, — ami voltaképen represszália, Magyarország és Ausztria közt szünetelt, „nach dew vnd die lanndt Osterreich vnd Vngerlarnndt gegen einander gefreit seit ... das man nyemandt anklag verpieten sol" (393. sz. oki.). Az egyezség értelmében a sértettnek mindig a sértő fél illetékes bírájához kellett előbb fordulnia („er hab dann solh mit recht vormals gesucht an pillichen steten", 189. sz. okl., „dhain tail dem andern nichts verpieten sol, er hab dan solh seinen richter vormals anbracht", 188.. sz. oki.), s csak miután attól nem kapott elégtételt, fordulhatott saját bírájához, hogy ellenfele javait zár alá vegye (498. sz. okl.). Említésre méltó, hogy ez a megegyezés III. Frigyestől nyert privilégiumuk értelmében a bécsújhelyi zsidókat nem kötelezte („sie haben neiwlich ain brif auspracht von vnsern herren kayser, das si alle tag verpieten mugen ainen für den andern"), azok élhettek a represszália-joggal bármikor, bárkivel szemben. Míg ilyenformán az egyezség következtében alig van példa rá, hogy valaki a magyar, illetőleg soproni-osztrák érintkezésben jogos represszáliával élt volna, a soproni okmánytár jelen kötete számtalan adatot tartalmaz arra. vonatkozólag, hogy a represszália belföldön széltében-hoszszában dívott. Lényegesen eltér ugyan ez a represszália attól, amelynek Holub József (fentemlített cikkében meghatározását adta, mert a represszália-jog arra szioügált, hogy valamely állam polgára elégtételt szerezhessen magának a másik állam polgára részéről szenvedett sérelemért. s ilyen represszália-jogot csak souveraine adhatott — Magyarországban a király, Németország területén a. császár —, mert továbbá mindazok, akik Sopron részéről vagy Sopronnal szemben représszáliával éltek, a represszáliajogot csak önhatalmúlag gyakorolták, de tényleg mégis csak represszália volt, amit gyakoroltak. Csak néhány esetet említünk a számtalan közül, amikor Sopron városát represszáliával fenyegették. 1457 július 24-én Kanizsai Imre felszólította a soproni tanácsot, hogy jobbágyai javainak Török Ambrus polgártársuk részére történt lefoglalását vonják vissza, „et de suis damnis satisfacere velitis,