Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Pleidell Ambrus: Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. rész, 4. kötet. Oklevelek és levelek 1453-tól 1459-ig. Sopron, 1925. / 265–273. o.

ISMERTETÉSEK 26* általánosabb vonatkozásút, a nyaralóról és telelőről szóló fejezetet is, amely — Kecskemét város levéltári anyaga alapján — rövid, de annál érdekesebb kópét adja a Nagy Alföld XVII—

XVIII. századi állattenyésztésének. Zrinyi Miklósnak és Péternek, valamint Esterházy Miklós nádornak néhány, eddig ismeretlen levele, — valamennyi a körmendli hg. Batthyány-levéltárból, — szintén főleg a szakköröket fogja érdekelni. DR PLEIDELL AMBRUS. Vitéz Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. rész, 4. kötet. Oklevelek és levelek 1453-tól 1459-ig. Sopron, 1925. 8°. L+430 1. A Levéltári Közlemények múlt évfolyamában jelent meg Sopron város okmánytára harmadik kötetének ismertetése s mint értesülünk, most, hogy a negyedik kötetet bemutatjuk, már sajtó alatt van az okmánytár ötödik kötete is. Annál örvendetesebb ez, mert hatalmas lépéssel viszi előre a magyar történetírásnak egyik legmostohább ágát. A magyar történetírás részletkérdiései közül talán a várostörténet a legelhagyatottabb. Természetes következménye ez annak, hagy a városok a rendi világ végéig meglehetősen individuális életet éltek, a nagy politikai kérdésekre látszólag kis befolyást gyakoroltak és nem függtek annyira a központi kormányszervektől, hogy azok iratanyagából a városi életnek elég hű képét lehetne visszatükröztetni, összefoglaló magyar várostörténeti munka tudtunkkal Szalay és Hóman árpádkori várostörténetein kívül nem is jelent meg, ezeknek megjelenését is csak az tette lehetővé, hogy Fejér és Wenzel okmánytáraival az Árpádbornak egész okleveles anyaga a kutató rendelkezésére állott. Az Árpádkor végén azonban a várostörténeti kutatás megakadt. Egységes koncepciójú munkába senki sem kezdhet bele, mert a részletkérdéseknek egész halmazát kellene előbb tisztáznia s annak, aki ma a XIV. század végétől kezdve a magyar városi élet bármelyik korának hű képét meg akarná festem, egy csomó vidéki város levéltárát kellene átbújnia. A legtöbb város levéltára — Sopron példája fényesen beigazolta, — rendkívül értékes anyaggal van tömve, de alig-alig ismerünk belőle valamit, úgy, hogy aki várostörténettel foglalkozni akarna, annak nincs anyaga. Ezeken a bajokon a városi monográfiák volnának hivatva segíteni, de szinte csodálatos, hogy nálunk a lokálpatriotizmusnak legkiáltóbb és legszebb megnyilatkozása, a helyi monografiaírás is milyen kezdetleges stádium-