Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Miskolczy Gyula: Falk Miksa és Kecskeméthy Aurél elkobzott levelezése. Szerkesztette, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Angyal Dávid. Budapest, 1926. / 250–252. o.

250 ISMERTETÉSEK fogással és bölcs mérséklettel írta meg művét, amelynek, reméljük, hamarosan megjelenő harmadik kötetével hosszú időre tisztázza az abszolutizmus korának történetét. DR. MISKOLCZY GYULA. Falk Miksa és Kecskeméthy Aurél elkobzott levelezése. Szerkesztette, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Angyal Dávid. Budapest 1926. Kiadja a Magyar Történelmi Társulat. (Magyarország Újabbkori Történetének Forrásai.) VIII-f735. 1. Pár éve jelent meg „Magyarország újabbkori történetének forrásai" között dr. Károlyi Árpád kiadásában gr. Széchenyi Istvánnak Görgen döblingi ideggyógyintézetében lefoglalt naplói és utolsó művei. A bécsi rendőrség alapos munkát végzett 1860 tavaszán, mert nemcsak a legnagyobb magyar iratait foglalta le, s okozta ezzel az ő tragikus halálát, hanem egyidejűleg házkutatást tartott környezetének ismertebb nevű gyanús embereinél is. Már pedig a bécsi rendőrség előtt gyanús volt mindenki, aki élt, főleg, ha magyar volt. Ekképpen Széchenyi sorsában osztozott a két Bécsben élő nagy magyar publicista is, Falk Miksa, polgári állására nézve egy osztrák takarékpénztár tisztviselője, s Kecskeméthy Aurél, es. k. rendőrbiztos, aki maga a bécsi könyvvizsgáló hivatalban tett szolgálatot! Falk és Kecskeméthy elkobzott levelezését adta ki egy hatalmas kötetben Angyal Dávid. A kiadott levelek becsét felületes vizsgálat talán lekicsinyelhetné. Cikkeket sürgető, tiszteletdíj elküldéséről, irodalmi és újságírói tervekről, pletykákról szóló, néha magánszivességet kérő, többnyire rövid levélkék, amelyekben hiábavaló munka volna régi és újabbkeletű episztolák formai értéke, vagy magasabb politikai felfogás után kutatni. S mégis, ezek a többnyire hevenyészve feglamazott levelek egy darab magyar történelem fontos okmányai, B. Kemény Zsigmond, Szilágyi Ferenc, Török János, Pompéry János, Királyi Pál, Danielik kanonok, s a többi szerkesztő, — hogy a kormány zsoldjában volt-e, vagy megőrizte erkölcsi függetlenfségét, az egyre megy —, idegölő munkát végzett a magyar jövő érdekében. A rendőrség Argus-szemekkel figyelte minden sorukat, a közönség csak csekély mértékben támogatta őket, de ők pénzhiánnyal, hatósági üldözéssel küzdve, álutakon, burkolt kifejezésekkel, szívós munkával törekedtek, hogy megértessék a kormányhatóságokkal a magyar nemzet igé-