Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Deininger, Heinz Friedrich: A herceg és gróf Fugger-féle augsburgi családi és alapítványi levéltár története / 177–208. o.

188 DR. DEININGER HEINZ FRIEDRICH ban volt. Ez időtől kezdődőleg különböző uradalmakból is vittek oda iratokat. Hogy némely tekintetben a levéltári rendtartás még szigorúan betartatott, azt legjobban Schmid János babenhauseni levéltárnok esete bizonyítja, akit 1819ben nyugalomba helyeztek, mivel idegeneknek iratokat kölcsönzött. A XVIII. század végén a kirchbergi kastélyban levő Fugger-Kirchberg-Weissenhorn-féle levéltár is a legnagyobb rendetlenségben van. Ennek okát különböző, ez évtizedek háborús eseményei miatt szükségessé vált áthelyezésekben, a bírósági hatóságoknak a közigazgatásiaktól történt elválasztása alkalmával végrehajtott ügyiratkiválasztásokban, továbbá a hivataloknak ismételt átszervezésében, végül a babenhauseni, később glötti ág által ellátott gyámsági ügykezelésben és a levéltárnak ez ügyek miatt történt gyakori használatában és. felosztásában kell keresni. Néhány fontos okirat, pl. egy spanyol kötelezvény, hiánya és más egyebek 1820-ban ráterelték a figyelmet a tarthatatlan állapotra, aminek köszönhető, hogy Böck irodaigazgató a levéltár rendbehozatalával 1825-ben megbízatott. Az irodaigazgató ugyan öt évig tartózkodott Kirchbergben, munkásságának eredményét azonban nem láthatjuk. Másodszor sokat szenvedett a levéltár az 1830. évi zárgondnokság idejében. A gróf Fugger-Kirchberg-Weissenhornféle uradalmak igazgatóságának ebben az időben a királyi bíróságokkal, a saját és hitelezőinek ügyvédeivel kellett tárgyalni. Ez alkalommal majd ide, majd amoda — saját ügyvédeinek tájékoztatására is — iratokat kellett kiadni. A kiadott iratoknak tekintélyes része többé vissza nem érkezett. Ezeket ma már végleg elveszetteknek kell tekintenünk. A levéltárban még 1840-ben is teljes a rendetlenség. Ez a körülmény Köfferlét, a kirchberg-weissenhorni uradalmi iroda igazgatóját, arra indította, hogy a weissenhorni irodasegédet, Stümmert, a levéltár újra való berendezésével megbízza. A kísérlet balul ütött ki, mivel e fiatal tisztviselőnek ehhez a munkához sem hajlama, sem képzettsége nem volt. A nézete szerint értéktelen iratok kiválasztásánál egész szekrények tartalmát tüzetes vizsgálat nélkül félretette. A visszatartott rész csomózásánál — úgy látszik — teljesen önkénlyesen járt el. E „levéltár-rendezés" befejezte után Köfferle igazgató néhány lapban hirdetést tett közzé, amely 80 mázsa makulatura-papirast és pergament megvételre kínált. És ez oly idő-