Levéltári Közlemények, 4. (1926)
Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Paulinyi Oszkár: A levéltárügy Bajorországban és nálunk / 158–176. o.
A LEVÉLTÁRÜGY BAJORORSZÁGBAN ÉS NÁLUNK 163 latban a Reichsarchiv a külügyminisztérium fennhatósága alól a belügyminisztériumé alá került, mely rendelkezés megszüntette a két titkos levéltárral eddigelé legalább a legfelsőbb fokon fennállott összefüggését. Veszedelmesebb volt azonban ennél az 1825. december 17-i, a kerületi főhatóságok hatáskörét szabályozó rendelet, amely a külső levéltárakat, illetőleg konzervatóriumokat a kerületi közigazgatási hatóságok alá rendelte. Ez intézkedés ugyanis egyfelől a levéltárügyi igazgatás egyöntetűségét bontotta meg, másfelől a szakszerű irányítás kirekesztésével, vagy legalább is háttérbe szorításával fenyegetett, amikor a levéltárak közvetlen felügyeletének tényleges gyakorlását a kellő szaktudással nem rendelkező kormányzósági tanácsosokra s kommisszáriusokra bízta. E helyzet fonákságát már akkor is érezték s egy nem egész két hónappal későbbi (1826. január 27.) rendelet a fenti rendelkezéseket némileg orvoslandó, azokat akként magyarázta, hogy a kerületi hatóságok felügyelete nem jelenti a külső levéltárak és a Reichsarchiv közt eddigelé fennállott kapcsolat megváltoztatását s a cél csupán az volt, hogy a kerületi levéltárak részére a közelebb fekvő kerületi hatóságok oltalma biztosíttassák. Miért is a Reichsarchiv igazgatója utasíttatott, hogy ezentúl a külső levéltárakat illető minden ügyben megkeresés formájában a közvetlen felügyeletet gyakorló kerületi kormányokhoz (Kreisregierungen), illetve belügyi kamarákhoz (Kammer des Innern) forduljon, mely megkereséseit utóbbiak haladéktalanul elintézni tartoznak. A külső levéltárak rendezési munkálataira, selejtezésére vonatkozó utasítások kibocsátását pedig e rendelet kizárólag a Reichsarchiv részére tartotta fenn. E rendelet iparkodott tehát a Reichsarchiv fennhatóságának hangsúlyozásával a levéltári igazgatás szakszerűségét biztosítani, de annak önállósága híján nem vehette elejét a közigazgatási hatóságok belekontárkodásából eredő folytonos súrlódásoknak. Tizenegy évig tartott ez az áldatlan állapot, míg végre az 1837. január 21-i „az ügymenet egyszerűsítése, a levéltári igazgatás szükséges egységének, valamint a Reichsarchiv s a külső levéltárak, levéltári konzervatóriumok és iratdepók (Actendepots) közt elengedhetetlen kapcsolat helyreállítása érdekében" kiadott rendelet a még fennálló külső levéltárakat (Nürnberg, Bamberg, Würzburg, Speier), levéltári konzervatóriumokat (München, Landshut) 11*
