Levéltári Közlemények, 4. (1926)
Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Lajos: A velencei állami levéltár magyar vonatkozású fethnaméi / 139–157. o.
156 DR. FEKETE LAJOS vontak és ágyúikat így állították fel. A negyedik napon a csatasorok ismét felálltak. A jobb- és bal oldal, a kardokkal és lándzsákkal felfegyverzett szív és a szárnyak elhelyezkedtek. Néhány ezer gyalogos és lovas több állásból táborukra rohant, az üldöző szellőgyorsaságú tatárok pedig hátba kapták őket s mielőtt az öldökléshez kezdtek volna, amazoknak bekerített táborát körülzárták. Három napig így folyt a harc. A hatodik napon az említett csillagsokaságú sereg rájuk zúdult; táboruk ellen számtalan zarbuzant állítottak és úgy szórták fejükre az ágyú- és puskagolyókat, mint a zápor vagy a jégeső. Mivel a győzelemre hivatott sereg olyan rohamot indított, mint a veszett fene, a vereségre itélt ellenség a Hódítás Királyának segítségével a hetedik nap reggelén túl képtelen volt ellenállni és botolva-vánszorogva arrafelé oldalgott, ahonnan jött. A győzelmes gäzik pedig nyomukba esve utolérték őket, a gyalogosok és lovasok közül több ezret kardélre hánytak, több ezret fogságba vetettek. Összes ágyújuk, kocsijuk, hadiszerük, puskaporuk, élelmiszerük és egész pénztáruk zsákmányul esett. A győzedelmes sereg nemcsak sok zsákmányt szerzett, hanem azonfelül az egész gyalogságot kardélre hányta, csak néhány gyorslovú lovasuk menekült meg. Adassék érte hála az Istennek most és mindörökké. Mivel az említett várban levő hitványak, mint az előkészített áldozati állat, elhatározásukban tovább is makacsul kitartottak, ágyúval, puskával, íjjal haladéktalanul ismét lőni kezdték őket s pillanatnyi nyugalmat sem engedtek nekik. Végül is megértetvén velük, hogy — ha csak kegyelmet nem kérnek — erős váruk nem menti ki őket a pusztulás karjai közül, rebi'-ül-ahir 13. napján 37 kénytelenségükben a kegyelemkérés szegélyébe kapaszkodtak és a kegyelem kapuit kitárva, a vár kulcsait átadták. Miután így térdre borultak, annak alapján, hogy a bűnbocsánatért könyörgőket megszánni régi szokás, őket is megszánták, lelkükkel, vagyonukkal, gyermekeikkel és családjukkal megkegyelmeztek nekik és saját vidékükre bocsátották őket. Dervis boszniai bejlerbej és a Pápáról kikerült francia katonák testvérünkkel Mehmed vezir-pasa, rumiliai bejlerbej jel ezeken kívül Lak és Bolondvár várát foglalták el, majd a Kanizsához tartozó Komárt és 24 ahhoz hasonló erős várat hajtottak mohamedán uralom alá; ezek közül egyeseket megtartottak, egyeseket leromboltak. 37 1600. október 22-én.
