Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Lajos: A velencei állami levéltár magyar vonatkozású fethnaméi / 139–157. o.

A VELENCEI ÁLLAMI LEVÉLTAR MAGYAR VONATEOZÁSÚ FETHNAMÉI 153 átkozottak és lesújtottak ezt vélték: „a mohamedánok tőlünk való félelmük miatt vereséget szenvedtek" s ebbéli dölyfük­ben egy oldalról lovasságuk, egy oldalról pedig gyalogságuk egyidejűleg felséges seregemre rontott. A mohamedán sereg vértől ittas karddal minden oldalon szembeszállt a hitvány hitetlenekkel s mivel Isten segítsége vele volt, (azoknak) összes lovasságát és gyalogságát egy pillanat alatt egész a mocsárig kardélre hányta, A mezőkön a halottak dom­bokat alkottak. Egyesek a mocsárba fulladtak, (ezek) fejei ott vágattak le; akik nyomorult fejüket megmenthették, az ellenállás helyett menekülni igyekeztek, (miközben) bátor­ságuk elvetemültséggé változott. A nagy szultánok utóda Feth Giräj szultán 29 — tartson soká a méltósága — pedig a szélgyorsaságú tatár sereggel egy oldalról előrohant és a hitetlen ellenséget törve-zúzva, annak állásaiba nyo­mult. A hitetlenek táborukban elsáncolni akarták magukat, majd egyéb menedékük nem maradván, sátraikat, hadisze­reiket, holmijukat, ágyúikat és lőszerkészletüket odahagyták s azt tartván, hogy a menekülés Istennél van, a hegyekbe vették magukat. Ott sem találtak menedéket, mert a tatárok és a sereg utolérte őket s fejüket leszabdalták. Vezetőik {has ve bog) között azok közül, akiknek erős lovuk volt, alig kettő-három menekült meg. Száz elsőrendű ágyújuk, lőszerkészletük felséges vagyonom számára foglaltatott le. A folyóban a nagyarányú öldökléstől két-három napon át vér folyott. Szóval a hitetlenek is látták, hogy a mező­kön, folyókban és patakokban százhúszezer hitetlen meg­öletett és napnyugtakor félóra alatt kardélre hányatott. Azt vélvén, hogy ennyi léleknek (ily) rövid idő alatt vég­bement kimúlása és pusztulása nem emberi munka s hogy e dicsőséges szent harc nagyobb jelentőségű a mohácsi és a caHirani 30 csatáknál, a mindent kitáró (hódító) Jótevő őfelségének bőséges köszönet és végtelen hála adatott. Mivel e magasztos hódításnak a mohamedánok egyetemével való közlése szükséges és fontos dolog, nemes hükmjeink először jólvédett birodalmunk häkimjainak Írattak meg és küldettek el, mire azok ünnepélyeket rendeztek. Mivel pedig az emlí­tett hódítást boldoságos trónusom iránti nagyfokú barát­ságtokhoz és őszinteségtekhez képest veletek is közölni kell, n Feth Giräj kalga-rangban helyettesítette otthonmaradt bátyját, Gäzi Giräj krimi chánt. 30 Galdirannál I. Selim 1514. augusztus 23-án aratott döntő győzel­met keleti nagy ellenfele, Ismä*il sah felett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom