Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Takáts Sándor: Magyar nagyasszonyok. H.n., é.n. / 264–266. o.

264 ISMERTETÉSEK de viszont még az Ő kíméletlen kritikája sem volt elég ahhoz, hogy a korlátoltan gonosz haditanácsot tervétől eltérítse. "És azt lehet-e szégyenkezés nélkül olvasnunk, hogy egy kuruc ezredes vállalkozott a véres tett véghezvitelére, s égy magyar kanonok volt Bécs kémje a fejedelem környe­zetében? Lukinich kitűnő értékű levéltári anyagot közöl müvé­ben úgy a szatmári béke, mint a lengyelországi emigráció történetére vonatkozólag; aktáit a bécsi hadi és állami levéltárakból s a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárából másolta le, igen pontosan, kimerítő jegyzetekkel ellátva. Elmondhatjuk, hogy e műhöz fogható pontos újkori akta­kiadás alig van még irodalmunkban. Finom történetírói érzékét mutatja, hogy közöl egyes olyan aktákat is* ame­lyek látszólag nem tartoznak a kérdés lényegének megvilá­gításához, de viszont elengedhetlenek a fő cselekvő egyének lelkének megismeréséhez. A hatalmas előszó — bár a szerző szerényen megjegyzi, hogy nem akar a szatmári béke kime­rítő tárgyalása lenni —kétségkívül igen lelkiismeretes, pon­tos munka, az események láncolatának hiánytalan összeállí­tása, amelyben a lélektani megfigyelések és a diplomácia hatásának értékelése néhol meglepő finomságig emelkednek. DR. MISKOLCZY GYULA. Takáts Sándor: Magyar nagyasszonyok. Genius-kiadás. 8°, 538 1. Hely és év nélkül. Takáts Sándort nem kell bemutatnunk olvasóinknak. Neve közismert s munkáit szívesen olvassa a magyar intelli­genciának az a része, amelyet a családi hagyományok és visszaemlékezések erős szálai fűzik az elmúlthoz. A régi udvarházak utolsó lakói borostyánnal befuttatott kerti kő­padjaikon pihenve, elmerengve idézik lelki szemeik elé a hadban forgolódó, törökverő ősöket, az erélyes s mégis gyöngédlelkű, tisztaéletű nagyasszonyokat, egy mozgalmas színmagyar világ rég sírba szállott szereplőit. Takáts ásta ki az enyészet pora alól ezt a világot, ő tette ismét életerős egyéniségekké az elfakult akták szereplőit, életre híva őket, ő színesítette meg a gomolygó elétet s számtalan tanulnw nyával, könyvével, hírlapi tárcájával ő tette lehetővé, hogy a magyar intelligencia említett része annyira- közel kerüljön á török idők magyar társadalmához, hogy azzal teljesen egynek érezze magát. Takáts követésreméltó típusokat raj­zol meg, lelket megragadó életsorsokat ír le s így a történe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom