Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó Dezső: A herceg Festetics-család keszthelyi levéltára / 86–99. o.

A HERCEG FESTETICS.CSALÁD KESZTHELYI LEVÉLTÁRA. A herceg Festetics-család keszthelyi levéltára gazdag kútforrása a magyar történetírásnak. A levéltár régebbi anyagának értékét az adja meg, hogy a gersei Pethő-családra vonatkozik, amely család a XIII. század végétől kezdve jó két évszázadon át az elsők közt, még pedig legtöbbnyire a királyok oldalán szerepelt; a levéltár újabb részének viszont az kölcsönöz jelentőséget, hogy.a Festetics-család azon tag­jához fűződik, akinek tanácsa nélkül az ország igazgatásá­ban alig tett valamely fontosabb változtatást Mária Terézia, úgyhogy a királynénak tényleg megvalósított, vagy csak eszmében meglevő tervei igen sokszor gróf Festetics Pál kamarai alelnök írásaiból ismerhetők meg legjobban. Mivel pedig Festetics Pál a királynő mellett elért bizalmi állásba jutva tudatosan igyekezett arra, hogy a kormányzatra nézve felmerülő kérdésekben gyors és kielégítő választ tudjon adni, a magyar történelmi múltra vonatkozólag értékben és számban egyaránt jelentős kézirattömeget gyűjtött Össze, követve e tekintetben a jogi tudományokban való jártas­ságáról közismert apját, Kristófot, míg viszont az ß gyűjtő munkásságát hasonló buzgalommal folytatta a minden dolog iránt való érdeklődéstől vezetett fia, György, aki szintén megtett mindent, hogy a keszthelyi könyvtár kéziratai minél több értékes anyaggal gyarapodjanak. A Pethőknek az akták számát tekintve is igen gazdag levéltára 1734-ben, Keszthely megvételekor jutott Festetics Kristóf birtokába. A Pethő-család, mint a Nádasdi-nemzet­ség egyik ága, a XIII. század folyamán kezd szerepelni Vas és Zala megyében 1 s e korból valók a rájuk vonatkozó leg­régibb oklevelek. A család névadója, Pethő, egy 1324-i ok­levélben fordul elő először, a róla szóló s többet beszélő első oklevél pedig 1340-ből való. Ez alkalommal Márk fia, Pethő, a veszprémi káptalan előtt tiltakozik Magyar Pál 1 Karácsonyi, a magyar nemzetségek a XIV. század derekáig. II. 391-392.

Next

/
Oldalképek
Tartalom