Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Czobor Alfréd: Országos levéltár felállításának terve 1701-ben és az ország iratainak korábbi megőrzése / 1–41. o.

36 DR. CZOBOIÍ ALFBÉD irattárral együtt a személynök vegye magához, s előbbit az alnádor útján juttassa az újonnan kinevezett nádori ítélőmester, Tolvaj Gábor, kezeihez. 179 A lázas izgalom és a bizonytalanság, mely az udvar gyanakvása miatt a leg­magasabb állású, rangú személyeket is eltöltötte, a jó ki­látások között felkarolt tervet levette napirendről. Kezde­ményezője, báró Klobusiczky Ferenc személynök, maga is a gyanúsítottak listájára került. 180 A tervbe vett országos levéltár terjedelmére és anyag­tartalmára legtöbbet Klobusiczky leveleiből meríthetnénk, ha egyik-másik, a hg. Eszterházy- és a gr. Batthyányi­levéltárból napfényre kerülne. Ezek híján szintén csak a hozzá intézett válaszokból és az ország levéltáráról szer­zett eddigi ismereteinkből vonhatunk következtetéseket. — Bizonyos, ha csak az ország korábbi levéltáráról lett volna szó, akkor azért az egy láda iratért felesleges lett volna külön épület után nézni, vagy legalább is elhelyezé­sére külön épületrészt szánni. A nádorok épúgy meg tud­ták volna azt minden nehézség nélkül őrizni ezután is, mint eddig. Tehát okvetlenül nagyobb anyagot vettek tekintetbe. Kollonics levelében van egy már föntebb is idézett kitétel, amely erre vonatkozólag közvetlen utalást rejt magában s Klobusiczky eszméjét tükrözi vissza. E szerint a prímás értesülvén a személynök leveléből azokról a sérelmekről és károkról, amelyek többeket az okiratok széthurcolása miatt értek, helyesli e bajok orvoslására kifejtett nézeteit, 181 ame­lyekről tudjuk, hogy külön épületben elhelyezendő országos levéltár felállítására irányultak. Az ország régi levéltárára e sorok nem vonatkoztathatók, mert — mint kivehető — ezek magánosok okleveleiről szólnak, holott abban csak országos érdeküeket őriztek; de vonatkoztathatók az ország legfőbb bíráinak, a nádornak és országbírónak, valamint a személynöknek s ezek ítélőmestereinek az irataira. Magá­nosok érdekeinek sérelmével elsősorban innen mehettek veszendőbe iratok, kivált személyváltozáskor, amikor az előd hivatalos iratai — mint ismeretes — legtöbbször az illető családi levéltárában maradtak. Alkalmasint ugyan­179 U. o. 1701. IV. 29., V. 10. és V. 23. 180 L. Szirmay István vallomását és feljegyzéseit 1701-ből. (Szirmay­család levéltára a Nemz. Múzeumban.) 181 „Per datas a Magnifiea Dominatione Vestra de 20. eurrentis in tellexi praeiudicia et damna in distractis docitmentis plurium causata. atque pro remedio huius approbo cogitationos communieatas." (Nemz. Múz. luvt. Ta. 1701. II. 26.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom