Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Lukinich Imre: Hellebrant Árpád (1855 november 18–1925 december 4.) / 320–321. o.

320 VEGYES KÖZLEMÉNYEK Hellebrant Árpád (1855 november 18—1925 december 4.) A közel kétszáz esztendős magyar bibliográfia történetében tisztes hely illeti meg a folyó évi december 4-én elhunyt Hellebrant Árpádot. Annak a triásznak volt értékes tagja, amely a világháború előtti időkben Szinnyei József, Mangold Lajos és Hellebrant személyében évtizedeken át képviselte a magyar bibliográfiát, s a történelem és az irodalomtörténet kutatóit részint az időközi irodalom lehetőleg teljességre törekvő felsorolásával, részint nagyobb bibliográfiai összefoglalások által hathatósan támogatta. Hellebrant eleinte a magyar ifjúság külföldi iskoláztatásának története iránt érdeklődött, attól az időtől fogva azonban, hogy a Szabó Károly által megindított Régi Magyar Könyvtár III. kötetét, a magyar szerzők külföldön megjelent műveinek jegyzékét, széleskörű könyvtári kutatások után kiadta, egész erejét a bibliográfiának szentelte. Ezirányú működésének maradandó értékű termékei A Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában lévő ősnyomtatványoknak jegyzéke (Bpest, 1886. 8° 379 1.), A Magyar Tudományos Akadémia kiadásában megjelent munkáknak és folyóiratok tartalmának betűrendes címjegyzéke 1889—1910. (Bpest, 1911. 8° 1188 1.), továbbá a magyar filológiai irodalom termékeinek az Egyetemes Philologiai Közlönyben 1886 óta évenként rendszeresen kiadott összeállításai és végül a Századok 1913—1918. évfolyamaiban megjelent repertóriumai, amelyek az 1912—1917. évek történetirodalmának kitűnő áttekintései. Szakemberek előtt ilyféle összeállítások fontosságáról, sőt hovatovább nélkülözhetetlenségéről nem szükséges beszólni; a bibliográfia ma már a módszeres kutatás első feltótele, amely a kutatót megóvja a felesleges energiapazarláp veszedelmétől, viszont arra segíti, hogy munkakedvének és munkaerejének teljességével fogjon a választott tárgykör feldolgozásához. A magyar történetírás fellendülése a XIX. század második felében nagyarányú termelésben jelentkezett s éppen Szinnyei Repertóriuma és Mangold Lajosnak összeállításai (Csánki: Árpád Emlékköny, Hadtörténelmi Közlemények, Századok, Jahresbericht etc.) hívták föl a történetírók figyelmét arra, hogy a nagy termelés rendszeres össze-