Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Mályusz Elemér: Zsilinszky Mihály (1838 május 1–1925 október 4.) / 317–319. o.

318 VEGYES KÖZLEMÉNYEK vagy arra a pályára dobja őket. Helyüket azonban mindenütt lelkiismeretes munkálkodással töltik be. Nem egetostromló s azután öntüzükben hirtelen kiégő tehetségek, ők a névtelen munkások szürke ezreit szolgáltatják. Realizmusuk megóvja őket a túlzott állhatatosság káros következményeitől és segíti őket, hogy hozzátörődjenek az életnek úgyis kiszámíthatatlan fordulataihoz. Annál nagyobb állhatatosságot tanúsítanak

1 azonban vallási meggyőződésükben •és világszemléletükben. Zsilinszky is teológiai tanulmányai és külföldi útja után tanár lett, egyidejűleg mint egyházi szónok is ismert nevet szerzett szűkebb hazájában, majd az aktiv politikai pályára jutott s hosszabb képviselősködés után főispáni, majd végül államtitkári polcra emelkedett. Irodalmi.munkássága, minthogy szoros kapcsolatban van pályájával, sokoldalú. „A széptan előcsarnokáén kívül írt középiskolai hittant, szerkesztette a békésmegyei Régészeti és Művelődéstörténeti Társulat évkönyveit, majd egyházpolitikai tanulmányok is kerültek ki tolla alól. írói működésének súlypontja azonban a magyar protestáns egyháztörténet művelésére esik. Nem gyújtott ugyan soha el nem hamvadó fáklyát, azonban a protestáns egyháztörténet levéltári anyag alapján való művelésével mégis jelentékeny mértékben fejlesztette ezt a történeti diszciplínát, felszabadítva a krónikás hagyományok súlya alól és biztosabb alapra fektetve azt. A protestáns egyháztörténetírás az ő nyomdokain, az általa kijelölt utakon haladt. Ezt mutatja a szerkesztésében 1907-ben megjelent egyháztörténet, amely a nagyközönséghez az egyháztörténeti irányú levéltári kutatások eredményeit a tudomány akkori álláspontján sikerrel közvetítette. Számtalan egyháztörténeti értekezésén, kisebb tanulmányán kívül a tudományos körök előtt nevét mésr sokáig meg fogja őrizni A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásainak négy kötete, s működésének hézagpótló voltát éppen az a körülmény mutatja, hogy a későbbi időkről még ilyen munkánk sincsen. A tudománytörténetben tisztes hely illeti meg tehát, tevékenységének azonban meg más, nagyobb jelentősége is van. Tanulmányaiban a XVI—

XVII. századi protestantizmus és a magyarság sorsának közösségét rajzolta meg, oly témákat dolgozva fel, amelyek a vallásszabadság híveit a magyar faj védőinek mutatják. Ezzel a működésével a múlt század utolsó évtizedeinek protestáns intelligenciájában olyan történetszemléletet mélyített el, amelynek