Levéltári Közlemények, 3. (1925)
Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Mályusz Elemér: Zsilinszky Mihály (1838 május 1–1925 október 4.) / 317–319. o.
VEGYES KÖZLEMÉNYEK 31 í lakozott egyik irányzathoz vagy iskolához sem: önálló ée : eredeti volt. Ami úgynevezett ideálizmus tagadhatatlanul megmutatkozik a műveiben, az nem egyéb, mint az ő sajátosan szelíd egyéniségének kisugárzása. Senki sem kísérte nála élesebb figyelemmel a külföldi szakirodalmat, anyagi viszonyain jóval felülálló ádozatot is hozott érte, de sohasem került annak irányító hatása alá. Tanítványainak is úgy adott számot ilyen irányú tapasztalatairól, hogy azok valamikópen ki ne szakadjanak az idegennél egészségesebb magyar gondolatvilágból. Azt tartotta ugyanis, hogy a magyar történetíró a nagy nemzetek történetíróival szemben, éppen a magyar nemzet sajátos múltjából, fejlődéséből és helyzetéből kifolyólag, a dolgokat korlátlanabb szellemben foghatja fel, az igaziság keresésében önzetlenebb, a megítélésben tárgyilagosabb lehet. Mert azok a lenyűgöző,, szinte örökletesnek mondható erők ós érzelmi szálak, amelyek amazokat az egyenes úttól jobbra vagy balra taszíthatják, a magyar lélek előtt ismeretlenek. Nemcsak hitt a minden mástól különböző magyar lelkiségben, hanem mint dirága kincset menteni igyekezett azt minden káros behatástól. Az a kör, amelyet a Márki Sándorok, a magyar lélekmegalkuvást, ellanyhulást nem ismerő őrségállói alkotnak, hovatovább szűkebbre szorul. Az őrségállók napjai mintha éppen most telnének be ebben a szenvedéses, átmeneti korszakban, az idegen irányzatok soha nem tapasztalt hevességű megrohanásainak közepette. Mint hullócsillagok gyors egymásutánban futnak le a szomorú magyar égboltról és az elhagyottság, az árvaság érzése költözik a magyar lelkekbe ... GOMBOS ALBIN. Zsilinszky Mihály (1838 május 1. — 1925 október 4.) Életében a XVIII. század protestáns intelligenciájának sorsa oly teljességgel ismétlődött meg, hogy pályafutása méltán tekinthető korábban letűnt generációk szimbólumának. Szellemi ősei teológiai tanulmányokat végeznek, külföldlön járnak s azután le&z belőlük pap, tanító, tanár, városi vagy királyi tisztviselő, amint a Sors szeszélye erre
